Conte, Giuseppe: Metamorfosi d’amore

Though they sink through the sea they
shall rise again;
Though lovers be lost love shall not.*
Dylan Thomas - And death shall have no dominion
 
Giuseppe era il mio nome di
cristiano, ora non ho più nome: sono
api e lucertole, pietre e mimose, il
mare: lei non mi potrà riconoscere.
 
Lei non mi potrà più dire: amore.
Potremo volare insieme all’alveare
del sole, vicini e sconosciuti, rovinare
in frane scoscese sulle spiagge
 
rocciose, essere due conchiglie nel silenzio
 
del fondale.
 
 
*«Per quanto anneghino in mare sorgeranno ancora; / Per quanto gli amanti si perdano, l’amore resterà.» (Trad. di Roberto Sanesi.)

Ki tengerbe vész,
ismét partot ér;
Szeretők halnak, él a szerelem
Dylan Thomas - És nem vesz rajtuk erőt a halál*
 
Giuseppe volt rendes nevem, most nincs
nevem: a kövek és a mimózák vagyok,
a méh, a gyík, a tenger: ő soha többé
nem ismerhet rám e világon.
 
Ő soha többé nem mondhatja nekem: szerelmem.
Egymás mellett repülhetünk a nap
kaptára felé, együtt, egymásnak ismeretlenül,
s zúdulhatunk alá rögös ösvény magasából
 
a sziklás partokra, lehetünk két kagyló
 
a tengermélyi csöndben.
 
 
*Kálnoky László fordítása