Magrelli, Valerio: [Ho spesso immaginato che gli sguardi]

Ho spesso immaginato che gli sguardi
sopravvivano all'atto del vedere
come fossero aste,
tragitti misurati, lance
in una battaglia.
Allora penso che dentro una stanza
appena abbandonata
simili tratti debbano restare
qualche tempo sospesi ed incrociati
nell'equilibrio del loro disegno
intatti e sovrapposti come i legni
dello shangai.

Gyakran képzeltem, hogy a tekintetek
túlélik a látás aktusát,
mintha csak dárdák volnának,
kimért röppályák, lándzsák
egy harci küzdelemben.
Most azt gondolom, egy épp
elhagyott szobában
hasonló vonások maradnak
egy ideig kimerevítve keresztezve egymást,
rajzolatuk egyensúlyában
érintetlenül rakódva egymásra, mint
a marokkó pálcikái.