Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Masala, Francesco: Ballata di Giovanna, la rossa, puttana di guerra

Masala, Francesco portréja

Ballata di Giovanna, la rossa, puttana di guerra (Olasz)

In tutta Arasolè era notorio:
io, Giovanna la Rossa,
prima di sposarmi,
facevo la puttana,
cioè, a dir la verità,
per campare la vita,
mi prostituivo ai ricchi, a pagamento.
A me non piace fare l’amore,
piace solo mangiare.
Gente, dovevate vedere
la faccia del Maresciallo
quando mi vedeva nuda:
mi faceva la dichiarazione d’amore.
Ma io gli dicevo:
«Marescià, prima i soldi,
poi la dichiarazione d’amore».
Proprio così gli dicevo.
Dopo mi sono sposata
con un calzolaio, Antonio Nebbia,
per la bruttezza, noto Mammutone.
Era il capo dei poveri di Arasolè,
quelli dalle labbra bianche,
voleva fare la rivoluzione,
mettere i ricchi col culo per terra.
Gente, mio marito
non ha fatto la rivoluzione,
e non è diventato
né povero né ricco:
è soltanto morto,
una guerra l’ha ucciso,
là, in terra di Russia.
Mai più, ad Arasolè,
avremo un ciabattino
abile come lui.
Ora, per forza di cose,
mi porto ancora bene i miei anni,
i miei capelli sono ancora rossi,
colore del rame.
Ogni anno, con la candela in mano,
prego coscienziosamente
per l’anima di mio marito
ma anche per i miei peccati,
perché, da vent’anni,
per forza di cose, di nuovo,
faccio la puttana,
con i ricchi di paese,
perché misera è la pensione
di vedova di guerra,
e così campo la vita
di una figlia rachitica e malata
che mi ha lasciato Antonio Mammutone.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://www.antiwarsongs.org

A háborús céda (Magyar)

Arasolèban mindenki tudja,
hogy boldogult lánykoromban
a falu kurvája voltam.
Vagyis, hogy éljek valamiképpen,
háltam gazdaggal - pénz ellenében.
Gyönyör így nem volt a szerelem,
de jutni jutott így
erre is, arra is nekem.
Nem volt utolsó dolog,
néha még el is mulattatott.
Például az őrmester.
Amikor meglátott öltözetlen
s bevallotta, hogy szeret engem.
Bizony megleckéztettem, mint talán senki más.
Előbb a pénz, uram - mondattam neki
s csak aztán a vallomás.
Férjemet, Antoniót
mivelhogy nagyon csúnya volt,
behemótnak csúfolták,
s hozzátették: csizmadiánk, a felszarvazott.
Szemére vetették neje múltját.
Így emlegették,
őt, Arasolè szegényeinek fejét,
vezérét ama fehérült ajkúaknak.
Akarta nagyon a forradalmat,
seggre akarta ültetni a burzsujokat.
Emberek, Antonio, a férjem
nem csinál forradalmat.
Nem lett se gazdag, se szegény,
behívták s elment, ottmaradt
Oroszország borús földjén,
ott nyugszik hó alatt.
De Arasolè megmaradt,
olyat, mint ő, eztán is ad.
Nekem meg,
- mert arra kényszerít sorom -
fiatalnak kell még látszanom.
Hajam vörös még, rézvörös,
ifjítgatom.
S minden évben a gyászláng előtt,
igaz hitemmel imádkozom,
hites férjemért,
lelke üdvéért,
s önnön bűnömért,
hogy mióta elment azon a hajnalon
- jaj, húsz éve már -
magamért,
s csenevész leányomért,
kit behemót Antonióm
rámhagyott,
- újra és megint -
kurválkodom.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. Z.

minimap