Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ungaretti, Giuseppe: A folyók (I fiumi Magyar nyelven)

Ungaretti, Giuseppe portréja

Vissza a fordító lapjára

I fiumi (Olasz)

Mi tengo a quest’albero mutilato

Abbandonato in questa dolina

Che ha il languore

Di un circo

Prima o dopo lo spettacolo

E guardo

Il passaggio quieto

Delle nuvole sulla luna

 

Stamani mi sono disteso

In un’urna d’acqua

E come una reliquia

Ho riposato

 

L’Isonzo scorrendo

Mi levigava

Come un suo sasso

Ho tirato su

Le mie quattro ossa

E me ne sono andato

Come un acrobata

Sull’acqua

 

Mi sono accoccolato

Vicino ai miei panni

Sudici di guerra

E come un beduino

Mi sono chinato a ricevere

Il sole

 

Questo è l’Isonzo

E qui meglio

Mi sono riconosciuto

Una docile fibra

Dell’universo

 

Il mio supplizio

È quando

Non mi credo

In armonia

 

Ma quelle occulte

Mani

Che m’intridono

Mi regalano

La rara

Felicità

 

Ho ripassato

Le epoche

Della mia vita

 

Questi sono

I miei fiumi

 

Questo è il Serchio

Al quale hanno attinto

Duemil’anni forse

Di gente mia campagnola

E mio padre e mia madre.

 

Questo è il Nilo

Che mi ha visto

Nascere e crescere

E ardere d’inconsapevolezza

Nelle distese pianure

 

Questa è la Senna

E in quel suo torbido

Mi sono rimescolato

E mi sono conosciuto

 

Questi sono i miei fiumi

Contati nell’Isonzo

 

Questa è la mia nostalgia

Che in ognuno

Mi traspare

Ora ch’è notte

Che la mia vita mi pare

Una corolla

Di tenebre



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.italialibri.net/opere/fiumi.html

A folyók (Magyar)

Facsonkba kapaszkodom

elhagyottan e szakadékban

mely olyan sivár mint

a cirkusz

előadás előtt vagy után

s elnézem

milyen jámborul vonulnak

a fellegek a holdon

 

Elnyúltam ma reggel

egy vízzel teli urnában

s ereklyeként

pihentem benne

 

A tajtékos Isonzo

úgy áramlott körül

mint a köveit

Feltápászkodtam

és ványadt testemmel

kiimbolyogtam

mint valami vízi

akrobata

 

Majd leguggoltam

háború piszkította

rongyaimhoz

s beduinként görnyedezve

habzsoltam magamba

a napfényt

 

Ez az Isonzo

itt ismertem

legjobban magamra

a mindenség éber

idegszálára

 

Csak az fáj

amikor

nem hiszek

összhangunkban

 

De azok a

bepiszkító

titkos kezek

megajándékoznak

e ritka

örömmel

 

Újra bejárom

életem

korszakait

 

Ezek hát

az én folyóim

 

Ez a Serchio

melybe talán két évezred óta

meríti sorra vödrét

paraszt őseim minden nemzedéke

és apám és anyám is

 

Ez a Nílus

mely látott engem      

születni fölcseperedni

s kamasz álmoktól fellobogni

tengersík sivatagokban

 

Ez a Szajna

belemosódtam

zavarosába

s magamra leltem

 

Ezek az én

Isonzóba idézett folyóim

 

Ez hát a honvágy

mely mindegyikből

hozzám dereng

most hogy nagy az éjjel

s úgy rémlik az életem csak

füzér

a sötétben



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap