Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Propertius, Sextus: Elegiarum liber tertius XXIII

Propertius, Sextus portréja

Elegiarum liber tertius XXIII (Latin)

Ergo tam doctae nobis periere tabellae,
    scripta quibus pariter tot periere bona!
has quondam nostris manibus detriverat usus,
    qui non signatas iussit habere fidem.
illae iam sine me norant placare puellas,
    et quaedam sine me verba diserta loqui.
non illas fixum caras effecerat aurum:
    vulgari buxo sordida cera fuit.
qualescumque mihi semper mansere fideles,
    semper et effectus promeruere bonos.
forsitan haec illis fuerunt mandata tabellis:
    'irascor, quoniam's, lente, moratus heri.
an tibi nescio quae visast formosior? an tu
    non bona de nobis crimina ficta iacis?'
aut dixit: 'venies hodie, cessabimus una:
    hospitium tota nocte paravit Amor,'
et quaecumque volens reperit non stulta puella
    garrula, cum blandis dicitur hora dolis.
me miserum, his aliquis rationem scribit avarus
    et ponit duras inter ephemeridas!
quas si quis mihi rettulerit, donabitur auro:
    quisenta velit?
i puer, et citus haec aliqua propone columna,
    et dominum Esquiliis scribe habitare tuum.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://thelatinlibrary.com

Elégiák - Harmadik könyv XXIII (Magyar)

Már odavesztek hát a sokat rejtő kicsi táblák,
és odavesztek mind nagyszerű jegyzeteink,
Mennyit forgattuk, kezeinktől jól lekopott már,
s bár nem zárta pecsét, tiszteletet követelt.
Nélkülem is meg tudta a lányt békíteni olykor,
nélkülem is mondott már gyönyörű szavakat.
Kedves volt, csattal ha nem is zártuk le, arannyal;
egyszerű puszpángból kapta szerény fedelét,
bármilyen is volt ám, készséges, hű segítőm volt,
sorra kivívta nekem sok ragyogó sikerem.
Tán effélék voltak e táblácskákra jegyezve:
„Megharagítottál, tegnapi késlekedő!
Tán bíz leltél mást, aki jobban tetszene? Tán bíz
prüszkölsz rám, s ocsmány vádat emelsz hazugul?"
És ilyenek: „Jöjj el, töltsük ketten ma az estét,
vendégül lát éjszaka-hosszat Amor."
S mind, mi csak egy nem-mafla leánynak eszébe ötölhet,
hogyha találkát ad, hogyha csacsog, csalogat.
Jaj nekem, és most tán egy fösvény számol a lapján,
s hozzácsapja rideg üzleti könyveihez!
Hogyha nekem hazahozza akárki, arany lesz a díja:
hogyha ki pénzt kaphat, mit neki ócska lapok?
Menj fiú, ezt függeszd ki egy oszlopot érve, sietve:
gazdád otthona - így írd oda - Esquilinus.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásamek.oszk.hu

minimap