Vienažindys, Antanas: Sudieu, kvietkeli tu brangiausis!

Sudieu, kvietkeli tu brangiausis!
Sudieu ir laimė... man biednam!
Matau, paskyrė taip aukščiausis,
Kad vargt ant svieto reiks vienam.

Štai diena jau ir ta adyna,
Kurioj man reikia atsiskirt.
Oi, širdis alpsta – Dievas žino,
Kaip reiks gyvent ir kur numirt!..

Ir dagis ne visur žaliuoja,
Šaka be rasos neprigis,
Ir medis pakirstas svyruoja –
Kaip širdis mano bepagis?

Aušra nepriduos man skaistumo,
Nei ramus vėjas nuramins,
Nei saulė nebatneš linksmumo,
Nei tamsi naktis užmigdins.

Kaip gaili rasa skalsiai krenta,
Taip mano ašaros rietės.
Oi, gailesiai vien širdį kremta,
Bet nieks kentėti nebpadės...

Jei tikt berželis svyruonėlis,
Pats amžius verkdams, man supras,
Jei tikt prakalbins tas paukštelis,
Kurs savo lizdo nebatras...

Kas dieną ašarinius pietus
Atneš nelaimių debesis;
Ir kryžiai kris kaip smarkus lietus,
Bet meilės nieks nebužgesys.

Mylėjau tave ir mylėsiu,
Pakol man’ žemėms neužkas,
Su sparnais mislių greit atlėksiu –
Ir krašte svieto širdis ras.

Jau niekur tavęs nebužmiršiu,
Nes dūšia mano čia paliks.
Tegul mylėdams ir numirsiu –
Tai Dievui tikra meilė tiks.

 
Daina 3

Ég veled, legdrágább virágom!
Szív boldogsága, ég veled...
Magam küszködjem e világon:
Mennyekben így rendeltetett.

Itt az idő. Nincs mi segítsen.
Most mindörökre válni kell.
Ha a szív elhal - tudja Isten! -,
Hogyan éljen, hol vesszen el...

Mindenütt a bogáncs se zöldell,
Ág senyved, ha nincs harmata.
A hullt lomb egy-szín lesz a földdel -
Szívem hogy éljen egymaga?

A hajnal nem hoz nékem enyhet,
A langyos szél sem csillapít.
Az éj sötétje nem pihentet,
Nap fénye kedvre nem derít.

Ahogy keserű harmat árad,
Úgy hull a könnyem, végtelen.
Szívem egyre marja a bánat...
Senki nem osztja meg velem.

Csak a szomorufűz, az ért meg,
Örökké síró ágai;
Csak az a madár, mely a fészket,
Tegnapi fészkét nem leli.

Nap nap után könnyes ebédem
Áztatják balsorsfellegek.
Esőként zúdul szenvedésem -
Nem oltja ki szerelmemet.

Szerettelek - mindig szeretlek,
Amíg rám nem borul a föld.
Lelkem ott fénybe föllebeghet:
Téged keres... jár körre kört.

Minden szerelem: örökélet,
Földi sorsa bármily sivár -
A tört szivek gazdát cserélnek:
Szerelmük Isten őrzi már.