Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Čaks, Aleksandrs: Patētiskās kvārtas

Čaks, Aleksandrs portréja

Patētiskās kvārtas (Lett)

O, jūs, ormaņi mīļie uz stūriem,
Ceļa jūtīs es vienmēr kā jūs!
Nevar būt, ka starp jums un šiem mūriem
Sirds kā peļķe tik ātri man žūs.

Dziesmas ilgi no kakla vēl guldzēs,
Ne tik drīz rietos palodzes sarks,
Ne tik drīz gaisma iezagsies spuldzēs
Un ar atslēgām nāks vārtusargs.

Kāds gan neredzēts mirdzums šais ielās,
Un kā ūdeņi renstelēs skan!
Jā, no jums kā no pasaules lielās
Laikam mūžīgi neaiziet man.

Līdz ar auto un tramvaju zvaniem,
Līdz ar dziesmām, ko akmeņi kliedz,
Sveikas jānes arvien pantiem maniem,
Ielas, jums, kur no bērnības skriets.

Pat kad gulēshu zārkā un kapā,
Tomēr jutīšu augšā, kur drīkst,
Kā pat lietus krīt bulvāru lapās
Un kā izkārties ļodzās un čīkst.

Manai savādai, astrālai dzirdei
Visi soļi, ko trotuars nes,
Skanēs pāri vēl krūtīm un sirdij,
Maigi lulinot kā stabules.

O, jūs, ormaņi mīļie uz stūriem,
Kioski, kas pār renstēlēm stīdz, -
Kad būs šķiršanās reiz no siem mūriem,
Jūs kā svētbildi ņemšu es līdz.

Nāves lapiņas vietā uz pieres
Kino afišu māte man liks,
Kur būs teikts - filmā "Skalpētā piere"
Spēlē slavenais artists Toms Miks.

Un pie kājām uz spilvena pleca,
Tur, kur varoņiem ordeņi rūs,
Gulēs zekseri* mani; tos redzot,
Vieglāk debesīs uzkāpt man būs.

*metāla poga, kas saplacināta, tramvajam pārbraucot pāri



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.dziesmas.lv

Patetikus kvartok (Magyar)

Ó, ti kedves bérkocsisok a sarkon,
Keresztúton állok, mint még soha!
E kőfalak közt szívem kiapadjon?
Itt, köztetek? akár egy pocsolya?

Torkom dalt bugyborékol még sokáig.
Párkány vöröslik így napszálltakor,
Fény lopakszik izzóban így a szálig,
Házmester jön... lassan... kulcsot kotor.

Sosemvolt fényben csillannak az utcák!
A csatornákban csilingel a víz!
Egy világ őriz engem, mintha jussát:
Minden utam hozzátok visszavisz.

Villamosok-autók zajába fonva,
Dalba, melyet a kövek zengenek,
Versszakaim köszöntsenek naponta
Gyerekkorom utcái, titeket!

S nem nyugszom, bár ha koporsóba zárva,
Én sem majd! Föl, föl, hol mindent lehet!
... Eső pereg a bulváron a fákra,
Cégtáblák sora hajlong és recseg.

Asztrálhallásom - mintha szívverésre! -
Minden lábdobbanásra felneszel,
A járda zaja a szívemig ér le,
Lágy furulyaszó, soha nem hal el.

Ó, ti kedves bérkocsisok a sarkon,
Kioszkok a vízlefolyók felett,
Ha majd e kőfalaktól búcsuzandom,
Szentképeimként viszlek titeket.

Koszorú helyett koponyám körébe
Moziplakátot terít majd anyám:
Íme, „Az utolsó nyom" hirdetése,
S épp a híres Tom Mix játszik talán.

Vállamnál párnák; láb-felőli végen,
Ott, hol a hősök rozsdás rendjele:
Zekszereim* hevernek - ezt megértem!
Hatos-fogat emel az ég fele!

*villamos által kilapított fém gomb vagy érme



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

Kapcsolódó videók


minimap