Aspazija: Augstāk

Šurp, vētra, sagrāb mani
Ar saviem viesuļiem
Un augšup mani pacel
Pār zemes putekļiem!

Lai debess spožās zvaigznes
Es zemē norautu
Un saules karstās liesmas
Līdz galam izdzertu.

Un augstāk, arvien augstāk
Nes mani šalkdama,
Nes mani tāļāk, tāļāk
Bez mēra plašumā –

Lai laika strāvu justu
Ap sevi dūcošu -
Un visu bezgalību
Sev krūtīs pukstošu!

Jer, karolj át, zivatar,
Forgószeleiddel,
És a magasba sodorj,
Hova por nem ér fel!

Hogy a menny sok csillagát
Mind leszakíthatnám,
S a nap égető tüzét
Cseppig megihatnám.

Följebb, följebb, mégföljebb
Vígy engem, zenélve,
Távolabb s legtávolabb
A végtelen térbe...

Az idő fuvallatát
Hadd érezzem körben
És a teljes végtelent
Lüktetni szivemben!