Végy ma nékem, jó apácskám,
egy új sapkát, végy nekem!
Új kabátot varrj, anyácskám
- iskolába indulok!
És a táskámat, húgocskám,
minden jóval rakd teli!
Nagy karéj kenyér középre
- és köréje dal s mese!
Bátyám, szép dalok tudója,
pásztorkürttel válladon,
arra menj, hol Meža māte*
csalogánynak dalt tanít!
Iskolába kell ma mennem,
hogy tudásra szert tegyek,
és vértezzen nép szerelme,
s szabadságunk szelleme.
És ha megnövök, hazámnak
földművese én leszek,
tengerekre visz a vágyam,
s csatába is én megyek...
*Meža māte („Erdőanya”) a egyike a természet istenségeknek a lett mitológiában, hatalma a vadon élő növényekre, állatokra és madarakra terjed ki. Barátságos istennő, aki védi a vadászokat, erdei munkásokat és pásztorokat. Társa Mežatēvs „Erdő atya.”