Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rainis : Az ítélet napja (Pastara diena Magyar nyelven)

Rainis  portréja

Pastara diena (Lett)

Dies irae, dies illa
Solvet urbem in favilla.

Daudz karstas sirdis
Pukstēt rims,
Daudz zaļi stāvi
Vēl lauzti ļims;

Daudz nakšu tumsa
Vēl ļaudis segs,
Daudz dzirkstis dzisīs,
Pirms liesma degs;

Un balti kauli
Vēl laukus klās,
Daudz asins plūdīs,
Pirms vaidi stās;

Daudz krūtis stenēs,
Daudz pleci līks
Un celsies atkal,
Un atkal slīks;

Daudz viļņi velsies
Un atkritīs,
Bet atkal un atkal
Tos vētra dzīs; -

Simt-simti pamirs -
Vēl tas nau gals:
Simt-tūkstošus jaunus
Sauc vietā balss.

Jo viena apklust,
Jo desmit brēc,
Līdz tuvu, tāļu
Viss plašums rēc,

Līdz zemā zeme
No dusmām trīc,
Ik smilšu graudiņš,
Ko minat, dīc;

No zemes trīces
Jums nami grūst,
Dzelzs cietākie stabi
Jums pāri lūst;

Tās akmens kaudzes,
Ko cēlāt jūs tvert,
Tās kritīs uz jums
Jūsu asinis dzert.

Klints jūsu pilis
No pleciem sev vels
Un, brīvi sliedamās,
Galvu cels.

Kur tad jūs bēgsat,
Kurš kalns jūs glābs?
Kad kalns un leja
Tik atriebt slāps!

Kurš ezers, jūra
Jums tversmi dos?
Tie šļāks pār zemi,
Jūs aizskalos;

Gan melnos dumbros
Jūs skriesat līst?
Pret jums tie balti,
Jūs neatzīst;

Bet mēmā zeme
Tad muti vērs
Un aprīs jūs,
Un kūpēs sērs.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.korpuss.lv

Az ítélet napja (Magyar)

Dies irae, dies illa
Solvet urbem in favilla.

Sok lángoló szív
kihűl, megáll,
megtörve dől le
sok zsenge szár;

sok éj sötétje
népet takar,
sok tűz parázsa
hamvába hal;

sok csont fehérlik
a réteken,
vér ömlik-árad
töméntelen;

sok sebzett mellnek
nyögése száll,
a földre görnyed
sok büszke váll;

hullám toronylik
s a mélybe hull,
majd újra s újra
fölcsap vadul;

száz elcsitul, de
ez nem a vég:
jő százezernyi
helyükre még;

elnémul egy, ám
tíz más sikolt,
míg egy üvöltés
a horizont,

s a bősz haragtól
a föld remeg,
darázsként zúgnak
homokszemek;

és összedőlnek
házaitok,
derékba törnek
vasoszlopok;

a menedéknek
hitt kőfalak
véretek ontva
leomlanak.

Sziklák ledobják
a várakat,
s nyújtózva újra
ujjonganak.

Hol leltek akkor
búvóhelyet,
mikor hegy és völgy
bosszút liheg?

A tó, a tenger
se rejteget,
lemos a földről
benneteket;

árnyas vadon tán
oltalmat ad?
Áttetsző néktek,
s be sem fogad;

föld néma szája
testeteket
magába zárja,
s kénfüst lebeg.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.baka.hu

minimap