Bloem, J. C.: Ante lucem (Ante lucem Magyar nyelven)

Stilte der wereld, voor het eerste vale

Lichten van den mistroostigen dageraad,

Als 't leven, en misschien ten laatsten male,

Den waker toont zijn onverhuld gelaat.

Hoe zal de ziel ergens uitredding vinden

Uit het geweld van den verslonsden nacht,

Dan in een ongeloovig zelfverblinden,

Terwijl de gore dag aan de' einder wacht?

Hart popelt. Adem wankelt ongeregeld.

Werd het iets lichter aan die donkre ruit?

Maar de verlorene weet zijn lot bezegeld

Van de' aanvang tot der dingen vuig besluit.

A világ csendje, ahogyan már várja

A gyászos hajnal első sápadt fényét

Mikor ébredezve, talán utoljára

Az élet kendőtlen arcát néznéd.

S a lompos éj vadonából a lélek

Menekülést másként merre talál

Mintha hitetlen, magát csalva ébred

Míg a szennyes nap a hóhérára vár.

Szív dobol, lélegzet is itt-ott kihagy.

Tán fényesebb lett a sötét üveg?

Akkor is tudod árva sorsodra mi hagy

A kezdettől a végig elveszett ügyed.