Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bloem, J. C.: Het Huisje in de Duinen

Bloem, J. C. portréja

Het Huisje in de Duinen (Holland)

Muurbloemen bloeiden voor het lage raam.

Het late middaglicht was warm en bronzen,

en de ongerepte stilte klonk als gonzen

van vele kleine vleugelen te zaam.

 

En achter het beschutte, kleine huis

verhieven zich de wit-geblaakte duinen:

een strakke hemel stond boven hun kruinen;

haast niet te horen was het zeegeruis.

 

Hier scheen de macht van 't onheil te vergaan,

één ogenblik. Hier scheen 't geluk bereikbaar,

de lome druk der daaglijksheid ontwijkbaar

binnen de grens van een beperkt bestaan.

 

Welke is die mensen ingeschapen drang,

die geen vervulling duldt van het begeerde,

maar altijd van hun zwakke harten weerde,

waarnaar zij joegen, heel hun leven lang ?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://4umi.com/bloem/huisje

Ház a dűnék között (Magyar)

Muskátlik virágoztak az ablakban,

bronzban játszott a délutáni napfény,

s a zavartalan, néma csend lágy ölén

apró, láthatatlan szárnyak csapkodtak.

 

A jól védett, apró házacska mögött

hófehér homokdűnék emelkedetek,

halk hullámárban morajlott a tenger,

s némán húzott el smaragdvizén a szörf.

 

Úgy hatott néhány röpke pillanatra,

a boldogtalanság sosem törhet be

e mindennapoktól elzárt szigetre,

s tán e szép álom örökké eltarthat...

 

Vajon honnan ered a megszállottság,

mi sosem engedi meg, hogy az ember

saját sötét árnyékából kilépjen

s végre megvalósítsa szíve vágyát? 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://iroklub.napvilag.net/iras/6893

minimap