Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fischer, Jaap: A temető (Het Kerkhof Magyar nyelven)

Fischer, Jaap portréja

Het Kerkhof (Holland)

Ik zoek de rust van een kist,

van een lange houten kist

In een hoekje van het kerkhof,

waar geen tuinman komt,

Waar m’n botten stil verrotten

en de tijd verstomt.

Zonder drank en sigaretten,

Met wat maden en een mol

Zonder werk om op te letten:

‘k Maak m’n eigen kist wel vol.

 

En jij komt nooit langs m’n zerk,

Want mijn vlees was zwak,

maar mijn botten zijn vast sterk

En de kans bestaat

dat dan het deksel opengaat.

En dan zal ik weer vergeten

dat ik rust zocht in een kist.

 

Ik zoek de rust van een kist,

van een dorre houten kist

Waar ik stil kan overdenken

wat ik hier niet kan,

Met een paar ogen die verdrogen

in m’n hersenpan.

Zonder ooit te hoeven eten

Zonder lach en zonder traan

En gerust te kunnen weten:

‘k Houd dit nachthemd altijd aan.

 

En jij komt nooit langs m’n graf,

Want zonder dat je het weet werd

je m’n grootste straf

Want dan kan het heel goed

dat ik gewoon naar boven moet.

En dan zal ik weer vergeten dat

 ik rust zocht in een kist.

 

Ik zoek de rust van een kist,

van een sobere houten kist,

Onder een spotvogel die in een

treurwilg ‘Feuille morte’ zingt,

Z’n neus gesloten met z’n poten

omdat het lijkt nog stinkt,

Zonder oorlog, zonder vrede,

Zonder moraal, zonder moreel,

Met m’n afgevallen leden

En m’n tanden in m’n keel.

 

En jij, kom jij ooit in nood,

Dan heb je mij nog altijd ook al ben ik dood,

Want omdat jij het bent

staat in m’n testament

Dat je de rootzooi mag verkopen

 aan een medische student.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.songteksten.nl

A temető (Magyar)

Egy láda csend, amit várok,

egy hosszú láda fából

a temető kis csücskében,

hol kertész se jár,

hol csontjaim rohadnak

s az idő megáll;

dohány, bor nélkül;

kukac s vakond vakon,

munka nélkül végül

ládámat megrakom.

 

S a sírkőhöz ne jöjj,

bár húsom gyenge

a csontokban erőm

így majd meglehet

fellöki ott a fedelet,

ki elfelejti,

hogy ott csendre várt.

 

Egy láda csend mit várok,

egy korhadt láda fából,

hogy nyugton átgondolhatom,

mit itt még nem lehet,

csak ha fejem felitta

mindkét szememet,

hol nem kell többé enni,

mosoly nincs, könnyet se öntsz,

gondoktól nem fogsz görnyedni,

örökre egy ing a gönc.

 

De síromhoz ne járj

bár alig sejtheted,

te vagy, mi egyre fáj

s bizony az meglehet,

hogy én egyszer csak felmegyek

mint aki felejti egyre,

a ládában csendre várt.

 

Egy láda csend, mit várok,

egy kopár láda fából,

egy fűz alatt, hol csúfoló gyászmadár

gyászdalt dalba fűz,

csőrét karmával zárja,

mert nagy a hullabűz

se háború, se béke nincs;

erkölcsre, morresre ki ad?

Lehullottak a tagjaim

s torkomban a fogak.

 

És te, ha tán bajba jutsz

mindég számíthatsz rám,

habár halottnak tudsz,

mert te vagy azért talán,

eladhatod egy medikusnak

elhagyott sok-sok nyavalyám.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.niif.hu

Kapcsolódó videók


minimap