Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gilliams, Maurice: Sterven te Antwerpen

Gilliams, Maurice portréja

Sterven te Antwerpen (Holland)

De stenen engel aan de Cathedraal
heft zijn balans te middernacht voor die bezwijken.
Het heir der luizen kraakt. De katten zijken
in kromme gangen waar geen tocht door jaagt.

Gelegerd op de terpen van het zwijgen,
ten voeten uit onder een schors van slaap,
het strottenbloed gestremd, de schedel kaal
geplukt, stinken de Hanen van het lijden.

Hier gaan de kralen van de rozenkrans verloren;
van huid en haar geen raadsel overblijft
waar ledigheid in ledigheid wil wonen.

Het huis van kamers en de stad van straten:
ai, laat de klok met rust. Telt goud, drinkt wijn.
Het vuil rot ondergronds. Bidt niet voor het geraamte.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lyrikline.org

Meghalni Antwerpenben (Magyar)

Éjfél felé a dóm kőangyala
a halók mérlegét fölemeli magasra.
Reccsen a tetvek ura. És a macska
görbén ahelyt oson, hol lég se jár soha.

Talpig az álom héjába tapasztva
s gunnyaszkodván a csönd ágaira,
alvadt vért nyelten a kín Kakasa
mint tar koponya bűzlik megkopasztva.

Búcsút mond mindahány szem a rózsafüzérnek;
titkot már többé sose rejt a hely,
hol üresség tölt csak be ürességet.

Ne mérd, utcák városa, szobák háza,
az időt. Kincset olvas, bort vedel.
Rohad alant a szenny. Nem mond imát a vázra.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy.

minimap