Ostaijen, Paul van: Lépjünk át… (Laat ons stappen over de lijken... Magyar nyelven)

Laat ons stappen over de lijken van ons prinsiepen

En verder gaan in de wijde, diepe

Gaard der dagen;

Laat ons nooit achterwaarts kijken:

De blanke lijken

Van voorbije dagen beklagen.

Laat ons leven met d'eenge hoop

Van elk geluk te genieten

Dat ons zal bieden

De dagenloop.

Ziet

De dagen

Enkel als een bont verschiet;

Zó is het leven als een bloemenzoen

Aan d'aarde, lichtelik te dragen.

Elk ongekend geluk,

Dat zich biedt

In het verschiet

Van elk nieuw pad,

Zullen wij plukken

Als een niet verwachte zonneschat.

Van al de dagen die dood zijn,

Blijven enkel die in ons herinnering

Geheel

Fideel,

Die waren van zuivere zonneschijn

En ongekende schemering.

Lépjünk át hulláján az elvnek

S menjünk tovább a tágba, mélybe

A napok kertjébe.

Ne nézzünk hátra:

A holtra váltra,

Elmúl napnak ne legyen gyásza.

Éltetni fog,

Hogy eszünk minden gyönyörből,

Amit kínálnak

A hétköznapok.

Lásd

Az időt

Tarkán elmúlani;

Az életünk: mint földnek a virág,

Könnyen kell hordani.

Minden jót,

Mi a horizont

Bármely ösvényén

Magát kelleti,

Le kell szakítanunk,

A nap ajándéka váratlan, egyszeri.

A halott napokból

Csupán azok maradnak

Egésznek,

Merésznek,

Mikben napfény lángol

És ismeretlen homályba szakadnak.