Ruysbeek, Erik van: Eens

Eens wil ik rusten in een vredig graf
als ik de wereld ben geworden
als ik de herfsten ben geworden
boven de bossen en de bergen
die eens mijn vlees geweest zijn
en mijn geest.

Eeens wil ik rusten in een vredig graf
als ik de winden ben geworden
de zomers en de zonnen
waar ik verzoend in opging
en zoende met de lippen
van de geest.

Eens wil ik rusten in een vredig graf
als ik de vrede ben geworden
als ik het geuren ben geworden
het stille bloeien in het jonge gras
en 't eeuwig kiemen
van de geest.

Egyszer majd békés sírban pihenek
amikor már a világ lettem
mikor az őszök sora lettem
az erdőkben s hegyekben
mik egykor húsom voltak
és a lelkem.

Egyszer majd békés sírban pihenek
mikor már szelek raja lettem
tűző nyár melybe minden belerekken
hová csitultan emelkedtem
s ahol az ajkát csókra
tárta lelkem.

Egyszer majd békés sírban pihenek
amikor már a béke lettem
illat hol véghetetlen
sarjad a fű s a csendben
épp ily örökkön
nő a lelkem.