Vondel, Joost van den: A haza atyjának, Johan van Oldenbarneveldtnek botja (Het Stockske van Joan van Oldenbarnevelt, Vader ds Vaderlants Magyar nyelven)
Het Stockske van Joan van Oldenbarnevelt, Vader ds Vaderlants (Holland)Myn wensch behoede u onverrot, O STOCK en stut, die, geen’ verrader, Maer ’s vrydoms stut en Hollants Vader Gestut hebt op dat wreet schavot; Toen hy voor ’t bloedigh zwaert most knielen, Veroordeelt, als een Seneka, Door Neroos haet en ongena, Tot droefenis der braefste zielen. Ghy zult noch, jaeren achter een, Den uitgangk van dien Helt getuigen, En hoe Gewelt het Recht dorf buigen, Tot smaet der onderdruckte steên. Hoe dickwyl streckt ghy onder ’t stappen Naer ’t hof der Staeten stadigh aen Hem voor een derden voet in ’t gaen En klimmen, op de hooge trappen: Als hy, belast van ouderdom Papier en schriften, overleende, En onder ’t lastigh lantspack steende! Wie ging, zoo krom gebuckt, noit krom! Ghy ruste van uw trouwe plichten, Na ’et rusten van dien ouden stock, Geknot door ’s bloetraets bittren wrock: Nu stut en styft ghy noch myn dichten.
|
A haza atyjának, Johan van Oldenbarneveldtnek botja (Magyar)Hadd őrizlek romlatlanul, ó, bot és támasz, a szabadság támasza – Hollandia Atyját kísérted, vérpadra vonult, a véres kard alá letérdelt elítélve: mint Senecát, sújtotta a nérói vád, s gyászolta híven annyi lélek. Neked még sok esztendeig kell tanúskodnod e halálról, s a hatalom hamis jogáról, mely városokat szégyenít. Léptéhez hányszor igazodtál, ha az államtanácsba ment, magas lépcsőkön odafent szinte harmadik lába voltál; az öregség, papír, irat súlya alatt támaszkodott rád, s ha ellene fordult az ország! Hajlón is egyenes maradt! Előbb az öreg bot pihent meg, majd bevégezted te magad, megölt a bírói harag. – Légy most támasza verseimnek!
|