Hofmo, Gunvor: En kråke som flyr

En kråke som flyr. Bare for seg selv, for de urørlige trær i sneen. Bare for mitt øye nå, et tegn for min bitre visshet at ingen ting tar slutt, at evigheten fødes og dør i en ringdans av mørke former. Den samme smerte som ingen utsoner, det samme skrik som aldri stilner, de samme avmektige tegn av dagshårdt blod mot de underjordiske lover.

Egy varjú, amelyik szálldogál. Csak magának, a mozdulatlan fáknak a hóban. Csak szemem jelenének, jeléül keserű bizonyosságomnak, hogy semmi sem ér soha véget, az örökkévalóság sötét formák körtáncaként születik s hal meg. Ugyanaz a fájdalom, a senkitől meg nem bűnhődött, ugyanaz a sikoly, a soha el nem halkuló, az egynapos keménységű vérnek ugyanazon erőtlen jelei a földalatti törvények ellen.