Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hofmo, Gunvor: Hallom, közeledik a tél (Jeg hører vinteren nærme seg Magyar nyelven)

Hofmo, Gunvor portréja

Jeg hører vinteren nærme seg (Norvég)

Jeg hører vinteren nærme seg. Frosten er allerede under menneskenes hender, deres fottrinn. Tid til å besynge høsten, sorgen, roen, avklaringen. De gamle som går inn i husene, og de små barn som løper frysende fram og tibake.
Jeg har glemt trærne inntil denne time, skjønt jeg har sett dem. Nå skriker jeg med dem om natten, nå løfter jeg deres viten om alle fallende skumring over disse ensomme menneskepanner. Sødmen, alt er tilbakelagt. Jeg tror ikke året før jeg står midt i høsten. Da har vi møtt alt.
Jeg hører vinteren nærme seg. Rommene har åpne vinduer lang tid av gangen. Klarheten og blåsten i haspene.
Ennå usynlige, feige ynkelige rotter i mine fotspor. Hva gnager de på. Gangene under min ånds bygning er fulle av lik. Men uten min vilje. slept dit av hvem. Jeg har fått streng bevoktning, av tyver.
Jeg blir aldri ferdig med å forlange klarhet, stillhet. Jeg blir ett med høsten.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://dagensdikt.blogspot.hu

Hallom, közeledik a tél (Magyar)

Hallom, közeledik a tél. A fagy már itt; is van a kezünknél, a lábunknál. Itt hát az ideje annak is, hogy megénekeljük az őszt, a gyászt, a nyugalmat, a letisztulást. Az öregeket, akik már házaikba húzódnak, s a kicsiket, akik fázósan ide-oda futkároznak.
Megfeledkeztem mostanáig a fákról, noha folyton látom őket. Éjszakánként velük kiáltozom most, s a leszálló szürkületről szerzett minden tudásukat a magányos emberi homlok fölé emelem most. Mögöttünk van már minden édesség. Nem hiszek az évben, mielőtt az ősz közepében nem állok. Amikor túl vagyunk már mindenen.
Hallom, közeledik a tél. A szobák ablakait időről időre hosszan nyitva tartom. A szárnyak sarokvasaiban szél és derű.
Jönnek nyomomban a még láthatatlan, gyáva, hitvány kis patkányok. Vajon min rágódnak? Agyam épületének járatai holttestekkel vannak tele. De ki hurcolta őket ide? Én nem akartam. Szigorított felügyelet alá helyeztek engem - a tolvajok.
Soha nem szűnök meg követelni a tisztaságot és a csendet. Ekképpen válok eggyé az ősszel.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaS. V.

minimap