Vaqueiras, Raimbaut de: (Magas hullámok, hatalmas tengerár...) (Altas undas que venez suz la mar Magyar nyelven)

Altas undas que venez suz la mar
que fay lo vent çay e lay demenar
de mun amic sabez novas comtar,
qui lay passet? No lo vei retornar!
Et oy Deu, d'amor!
Ad hora.m dona joi et ad hora dolor!
 
Oy, aura dulza, qui vens dever lai
Un mun amic dorm e sejorn' e jai,
Del dolz aleyn un beure m'aporta.y!
La bocha obre, per gran desir qu'en ai.
Et oy Deu, d'amor!
Ad hora.m dona joi e ad hora dolor!
 
Mal amar fai vassal d'estran païs,
Car en plor tornan e sos jocs e sos ris.
Ja nun cudey mun amic me traÿs,
qu'eu li doney ço que d'amor me quis.
Et oy Deu, d'amor!
Ad hora.m dona joi e ad hora dolor!

Magas hullámok, hatalmas tengerár,
akiket a szél vad szeszélye dobál,
tudjátok-e, kedvesem merre jár?
Tengerre szállt, s félek, nem tér vissza már.
Ó, Istenem! Jaj, szerelem!
Örömet adsz, de összetöröd szívem.

Lágy szellő, úgy hiszem, onnan érkezel,
ahol kedvesem álmodik és pihen.
Leheletéből egy kortyot hozz nekem,
hogy vágytól nyíló ajkam hűsíthessem.
Ó, Istenem! Jaj, szerelem!
Örömet adsz, de összetöröd szívem.

Fáj szeretni azt, ki messze vív háborut,
öröm helyett szívem bánatba borult.
Nem hiszem el, hogy kedvesem elárult,
bármit kért, megadtam, mindenem övé volt.
Ó, Istenem! Jaj, szerelem!
Örömet adsz, de összetöröd szívem.