Blaga, Lucian: Az olvasóhoz (Către cititori Magyar nyelven)

Aici e casa mea. Dincolo soarele şi grădină cu stupi.
Voi treceţi pe drum, vă uitaţi printre gratii de poartă
şi aşteptaţi să vorbesc. - De unde să-ncep?
Credeţi-mă, credeţi-mă,
despre orişice poţi să vorbeşti cât vrei:
despre soartă şi despre şarpele binelui,
despre arhanghelii cari ară cu plugul
gradinile omului,
despre cerul spre care creştem,
despre ură şi cădere, tristeţe şi răstigniri
şi înainte de toate despre marea trecere.
Dar cuvintele sunt lacrimile celor ce ar fi voit
aşa de mult să plânga şi n-au putut.
Amare foarte sunt toate cuvintele,
de-aceea - lăsaţi-mă
să umblu mut printre voi,
să vă ies în cale cu ochii închişi.

Ez az én házam. Odaát napfényes kert, kaptárokkal.
Ti az úton haladva benéztek a kapu résein
és várjátok, hogy szóljak. - Hol kezdjem?
Higgyétek el nekem,
bármiről lehet beszélni, akármennyit:
sorsról és a jóság kígyójáról,
az arkangyalokról, akik felszántják
az emberek kertjét,
az égről mely felé törekszünk,
gyűlöletről és kudarcról, szomorúságról és keresztrefeszítésről
és mindenekelőtt a nagy átkelésről.

De a szavak azok könnyei, kik sírni szerettek volna sokszor,
de nem tudtak.

Megkeseredett minden szó,
ezért – engedjétek,
hogy némán járkáljak köztetek,
és behunyt szemmel fogadjalak.