Adio (Román)
De-acuma nu te-oi mai vedea, Rămâi, rămâi, cu bine! Mă voi feri în calea mea De tine.
De astăzi dar tu fă ce vrei, De astăzi nu-mi mai pasă Că cea mai dulce-ntre femei Mă lasă.
Căci nu mai am de obicei Ca-n zilele acele, Să mă îmbăt şi de scântei Din stele,
Când degerând atâtea dăţi, Eu mă uitam prin ramuri Şi aşteptam să te arăţi La geamuri.
O, cât eram de fericit Să mergem împreună, Sub acel farmec liniştit De lună!
Şi când în taină mă rugam Ca noaptea-n loc să steie, În veci alături să te am, Femeie!
Din a lor treacăt să apuc Acele dulci cuvinte, De care azi abia mi-aduc Aminte.
Căci astăzi dacă mai ascult Nimicurile-aceste, Îmi pare-o veche, de demult Poveste.
Şi dacă luna bate-n lunci Şi tremură pe lacuri, Totuşi îmi pare că de-atunci Sunt veacuri.
Cu ochii serei cei dentâi Eu n-o voi mai privi-o... De-aceea-n urma mea rămâi - Adio! Feltöltő | Csata Ernő |
Az idézet forrása | www.romanianvoice.com |
|
Agyő (Magyar)
Mostantól többé nem látlak, elmegyek, minden jót neked! Már útjaimban sem talállak tégedet.
Mától boldogan örülj, mától nem mondom: fájt, a legédesebb a nők közül elbocsát.
Mára nem szokásom, mint a régi napokon, bódulni égi ragyogáson, csillagon.
Didergések éjében vártam, eltakart a lomb, ablakod sejtelmében alakod.
Ó, hogy kószáltunk boldogan, kéz a kézben a csendes varázsú holdfényben!
Titokban esedeztem az éjnek, helyben maradjon, örökre te legyél mellettem az asszony!
Bár gyorsan elmúltak, éljek édes szavakban, melyek elhalványultak agyamban.
Ma, ha újra meghallgatom ezen semmiségeket, érzem az ódon, elhagyott meséket.
A holdfény, ha rétre hull, s a tó tükrén megremeg, évek tűnnek fel, rég elmúlt ezredek.
Az első est rejtelmében többé nem ragyog soha ő... maradj hát múltam ködében - Agyő!
|