Eminescu, Mihai: Miért nem jössz? (De ce nu-mi vii? Magyar nyelven)

Vezi, rândunelele se duc,
Se scutur frunzele de nuc,
S-aşează bruma peste vii -
De ce nu-mi vii, de ce nu-mi vii?

O, vino iar în al meu braţ,
Să te privesc cu mult nesaţ,
Să razim dulce capul meu
De sânul tău, de sânul tău!

Ţi-aduci aminte cum pe-atunci
Când ne primblam prin văi şi lunci,
Te ridicam de subsuori
De-atâtea ori, de-atâtea ori?

În lumea asta sunt femei
Cu ochi ce izvorăsc scântei...
Dar, oricât ele sunt de sus,
Ca tine nu-s, ca tine nu-s!

Căci tu înseninezi mereu
Viaţa sufletului meu,
Mai mândră decât orice stea,
Iubita mea, iubita mea!

Târzie toamnă e acum,
Se scutur frunzele pe drum,
Şi lanurile sunt pustii...
De ce nu-mi vii, de ce nu-mi vii?
  
 
 

Látod, a fecskék már elmennek,
Diófa levelek remegnek,
Szőlőkre ködöt hoz az ősz,
Miért nem jössz, miért nem jössz?

Ó, jer újra a karjaimba,
Hadd  szomjazzam a léted újra,
Hogy  fejem pihenjen édesen
A kebleden, a kebleden.

Emlékszel arra, amikor
Jártunk völgyeken, dombokon,
Karomba vettelek sokszor
Ó annyiszor, ó annyiszor?

Annyi nő van a világon,
Kiknek a szeme szikrát szór,
De ők bármily fellengzősek,
Egyik sem szebb, egyik sem szebb.

Mert te mindig felderíted
Az életem és a lelkem,
Büszke csillagnál fényesebb
Szerelmesem, szerelmesem.

Az idő késő őszre jár,
Az útra sok levél száll már,
Tarlón sétál a késő ősz…
Miért nem jössz, miért nem jössz?