Matiuţ, Ioan: déjà vu

1

chiar dacă undeva mai plouă

şi universul se descompune lent

ca un cadavru neidentificat

sigur până la capăt

mai sunt şi alte păreri

2

ceva se sune prea încet

sau nu se spune deloc

ceva ia uneori forme ciudate

apoi devine

nu neapărat

3

spre punctul de care

îmi sprijin propriul ochi

se duce şi

întreaga lume

pe drumul presărat

cu stâlpi de sare

acolo unde

se vinde viaţă pe zei

4

atârnă un perete într-un cui

o oglindă se priveşte în mine

nu ştiu de ce nu mai pot să mint

stau şi văd cerul cum

trece prin păsări

mereu înspre altceva

5

a vedea înăuntru

sau

a scutura cerul de stele

pământul de oameni

oamenii de pământ

6

motto: cine se poate cunoaşte mai bine decât un orb?

(Socrate)

nimic nu e mai trist

decât a-ţi vedea propriul ochi

a vedea înăuntrul privirii tale

a-ţi goli până şi ochiul de vedere

a murii şi a te naşte

până nu mai eşti decât

umbra lucrurilor

şi apoi

a te pipăii

ca un orb

7

stau la geam şi privesc marea

valuri se sinucid la ţărm

o corabie se leagănă aievea

iar vântul încearcă să şteargă

păsările de pe cer

la noapte s-ar putea

să mă ascund în visele tale

1

még ha esik is valahol az eső

és az univerzum lassan bomlik le

mint egy azonosítatlan holttest

a végén bizonyosan

más vélemények is lesznek

2

valami elhangzik egész halkan

vagy nem mondanak semmit

valami különös formát ölt néha

aztán átváltozik

nem feltétlenül

3

a támpont amelybe

kapaszkodom szemeimmel

eltűnik és vele

az egész világ 

sópillérekkel                    

kirakott úton

ott ahol istenségért

árulják az életet

4

szegen csüng a fal

bennem nézi magát a tükör

nem tudom miért nem tudok hazudni már

állok és nézem az eget

ahogy madarak közt vonul

mindig  más felé

5

meglátni a mélységet

vagy

lerázni a csillagokat az égről

az embereket a földről

a földet az emberekről

6

mottó: ki ismerheti jobban önmagát, mint a vak?

(Szókratész) 

semmi nem szomorúbb annál

mint amikor meglátod saját szemedet

pillantásod mélységét fürkészed

kitörlöd szemedből a nézést is

meghalsz és születsz

amíg nem marad belőled

csak a tárgyak árnyéka

s aztán

tapogatózol

mint a vak

7

ülök az ablaknál és a tengert nézem

partján öngyilkos hullámok 

hajó ringatózik a valóságban 

a szél pedig törölni szeretné

az égi madarakat

ma éjjel tán

álmaidba rejtőzöm