Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Under, Marie oldala, Magyar életrajz

Under, Marie portréja
Under, Marie
(1883–1980)
 

Életrajz

Marie Under (1883-1980) tanítócsaládból született Tallinnban. A helybeli német lánygimnázium elvégzése után a század első éveiben a Teataja (Tudósító) című lapnál dolgozott. Férjhez ment, s egy időre Moszkvába került, ahonnan 1906-ban tért vissza Észtországba. Magánéletének további jelentős állomásai: 1924-ben újra férjhez megy, ezúttal A. Adson íróhoz. 1944-ben férjével együtt Svédországba emigrált, ahol haláláig élt. Első versei 1904-től jelennek meg, egyelőre még álnéven. 1915-ben készült el első gyűjteményes kötetének kézirata, de kiadó híján nem jelenhetett meg. 1917-ben megalakul a Siuru nevű (észt mitológiai madámév) irodalmi csoportosulás, melynek Under tevékeny tagja lesz. Még ebben az évben megjelenik legfrissebb költeményeiből Sonetid (Szonettek) című verskötete, mely az érzéki frisseség és az impresszionista színpompa betörését jelentette az észt költészetbe. Ezt követte hosszabb-rövidebb időközökkel további köteteinek sora. A húszas évek második felében Under népköltészeti és témákhoz nyúl, s a Koidula által megteremtett balladai műfajt emeli magas szintre. A harmincas évekbeli termésének javát a Kivi südamelt (A szívet nyomó kő) című kötete foglalja össze. A második világháború tragikus eseményei pedig a Mureliku suuga (Aggódó szájjal, 1942) című kötetben találnak visszhangra. Svédországban lírája jobbára visszaemlékezésekből táplálkozik.

Under versfordítói munkássága is jelentős. Különösen sokat fordított a német és orosz költészetből, de angolból, franciából, sőt számos kisebb európai nép, így a finnek, a svédek, a lettek, a litvánok, a csehek és a magyarok irodalmából is. A háború utáni években hazájában a hivatalos irodalmi kritika sokáig hallgatott Marie Underről, csak 1958-ban került méltó helyére az észt irodalomtörténetben és az oktatásban. A modern, sőt talán az egész észt költészetnek ő a legkiemelkedőbb képviselője.

(Az oldal szerkesztője: P. T.)

Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap