Cvetajeva, Marina: Аhmatovának 10. „A drótsövény mögül, hol hullámzik a zab…” (Ахматовой 10. «У тонкой проволоки над волной овсов…» Magyar nyelven)

У тонкой проволоки над волной овсов

Сегодня голос – как тысяча голосов!

И бубенцы проезжие – свят, свят, свят –

Не тем же ль голосом, Господи, говорят.

Стою и слушаю и растираю колос,

И тёмным куполом меня замыкает – голос.

Не этих ивовых плавающих ветвей

Касаюсь истово, – а руки твоей.

Для всех, в томленьи славящих твой подъезд, –

Земная женщина, мне же – небесный крест!

Тебе одной ночами кладу поклоны,

И все́ твоими очами глядят иконы!

1 июля 1916

A drótsövény mögül, hol hullámzik a zab,

hang zendül - mintha tán ezer hang szólana! 

S az átfutó kocsicsengettyűk - szent! szent! szent! -,

Uram, tán nem ezen a hangon zengenek?

Megállok s hallgatom, kalászt morzsolgatok -

engem e hang sötét kupolába csukott.

Ájtatosan nem a fűzághoz ér kezem,

érintésemmel én - kezedhez érkezem! 

Asszony vagy, földi - bár megáldják jötttödet -

mindenkinek, de nékem égből jött kereszt. 

Előtted bókolok hát minden éjszakán,

s minden ikon a te szemeddel néz reám!

1916. július 1.