Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Cvetajeva, Marina: Стихи к Блоку 17. «Так, Господи! И мой обол…»

Cvetajeva, Marina portréja

Стихи к Блоку 17. «Так, Господи! И мой обол…» (Orosz)

Так, Господи! И мой обол

Прими на утвержденье храма.

Не свой любовный произвол

Пою – своей отчизны рану.

 

Не скаредника ржавый ларь –

Гранит, коленами протёртый.

Всем отданы герой и царь,

Всем – праведник – певец – и мёртвый.

 

Днепром разламывая лёд,

Гробо́вым не смущаясь тёсом,

Русь – Пасхою к тебе плывёт,

Разливом тысячеголосым.

 

Так, сердце, плачь и славословь!

Пусть вопль твой – тысяча который? –

Ревнует смертная любовь.

Другая – радуется хору.

 

 

2 декабря 1921



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://ru.wikisource.org/wiki

Versek Blokhoz 17. „Így hát, Uram, obulusom…” (Magyar)

Így hát, Uram, obulusom

fogadd el templomod javára!

Nem szerelmi szeszélyem

dalolom - hazám sebe fáj ma.

 

Nem fösvény kincsén rozsdazár -

gránit, a térdemmel csiszoltam.

Mindenkié a hős, a cár,

a szent - a dalnok - drága holtam.

 

Széttördelve a Dnyepr jegét,

törve a koporsódeszkát is,

húsvétként úszik most feléd

Oroszhon - ezerhangu árvíz.

 

Hát sírj, te szív, fenségesen!

Hadd irigyeljen - ezerhányat

írunk? - halotti szerelem.

Örüljön más a kar dalának.

 

 

1921. december 3.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bibl.u-szeged.hu

minimap