Jevtusenko, Jevgenyij: Ablak nyílik a fehér fák sorára… (Окно выходит в белые деревья… Magyar nyelven)
|
Окно выходит в белые деревья… (Orosz)Окно выходит в белые деревья.
|
Ablak nyílik a fehér fák sorára… (Magyar)Ablak nyílik a fehér fák sorára... A professzor néz-néz a fák sorára, nagyon sokáig néz a fák sorára s a krétát morzsolgatja görcsösen. Hiszen ez itt - az osztás főszabálya, s elfeledte - az osztás főszabálya... Feledni ezt! - az osztás főszabálya... S ott a hiba a táblán - ott - igen.
Ültünk s mindenki néz, mint nézte máskor, most is figyel és néz, mint nézte máskor, itt nincs súgásra szükség, nem sugunk. Felesége eltávozott a háztól, nem tudjuk, hogy mért távozott a háztól, nem tudjuk, merre távozott a háztól, eltávozott, csupán ennyit tudunk.
S indul. Kopott ruhát hord, nyűtt kabátot, mint mindig, nyűtt ruhát, kopott kabátot, bizony, mindig nyűtt és kopott kabátot, s a ruhatárhoz ér a hallon át. Zsebeiben keresgeti a számot: - No, ejnye! Hová tettem azt a számot? De hát lehet, nem is kaptam ma számot. Hová lett? - szól, dörzsölve homlokát.
- Ó, persze... Ez a vénülés hibája. Mása néni, a vénülés hibája, ne pöröljön, a vénülés hibája... Lent zajt hallunk: ajtócsikordulást. Ablak nyílik a fehér fák sorára, a nagy, csodaszépségű fák sorára - de mi nem nézünk most a fák sorára - Csak őt nézzük mind, némán, semmi mást.
Ott megy, görnyedt-esetlenül hajolva, gyámoltalan-esetlenül hajolva, vagy tán fáradt-esetlenül hajolva, a hóban, mely puhán pelyhezve nőtt... Mintha maga is már fehér fa volna, de teljesen havas-fehér fa volna, perc múlva már olyan fehér fa volna, hogy nem lehet külön meglátni őt.
|