Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gašparovič Hlbina, Pavel: Most (Teraz Magyar nyelven)

Gašparovič Hlbina, Pavel portréja

Teraz (Szlovák)

Ľudia sa ma vypytujú,
čo mi dušu ukojilo.
Víchrom som bol v minulosti,
oči splašené som mával,
v ktorých túžba lietavala
ako motýľ po lučine
a ja za ňou ako decko,
ale teraz ticho je už.
Rovno viem už kráčať cestou,
Boha vidím, vo tme žiari,
pieseň morí do storočí
peknejšie než detské oči.
Osud svoj si nesiem nutne
ako slimák lesklý domček,
ako hviezda svoje svetlo,
ako ruža jarný rozkvet.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóVydavateľstvo: Matica slovenská, Edícia: Knižnica slovenských pohľadov, sväzok 122, Redaktor: Dr. Ivan Kusý, Upravovateľ: Dušan Šulc, Tlačiar: Neografia, úč. Spol. T. sv. Martin Vydané v: Turčiansky Sv. Martin, Obálku navrhol: V. Hložník
Az idézet forrásaMŕtve more / hlbina.velkekrstenany.eu
Megjelenés ideje

Most (Magyar)

Arról faggattak az emberek,
hogy mi enyhített lelkemen.
Valaha forgószél voltam,
szemem gyakran megriadt,
benne vágy szárnyalt
pillangóként réten
és én gyermekként követtem,
de most már csend honol.
Utam már egyenesen járom,
Istent látom, sötétben fényben,
zenéjét századokba mártja
gyermekszemnél pazarabban.
Szükségképp cipelem végzetem,
mint csiga csillogó házát,
mint csillag saját fényét,
mint rózsa tavasz virágzását.



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásasaját

minimap