Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Habaj, Michal: Báseň čo ti na svitaní šepkám do ouška

Habaj, Michal portréja

Báseň čo ti na svitaní šepkám do ouška (Szlovák)

To o čom rozprávam si po mňa prišlo
Zaklopalo nepozvané nevítané
A vraví som tu
Ktorý som ktoré tu ja na to
A ono som ty tu teraz
Spomínam si na ulicu v daždi
A nebola to ulička lásky
Spomínam si na oči
A neboli to pohľady zaľúbené
Tiene sa vrhali z podzemia do našich životov
Kvílili hrnce storaké
Nebo trieskalo do taktu
Boli sme to len my
Tí istí ktorých niet
Všetko to čo z nás zostalo
Po tom ako sme tesne neboli
Tí čo si prišli po nás
Kým nami neboli kým nás nebolo
Potom čo odišli čo nás nechali
Bez nás takých akí sme neboli
Akých viac niet
Tí ktorých nebolo
Ešte však budú už ich niet
A vravím som tu
Ktoré som ktoré tu ono na to


(Už dávno som sa tak dobre nezabavil
Neomylne sa približujem cieľu ktorý nepoznám
Nikde ma nikto nevíta
Pulz a tlak v norme
Kráčam ulicou a nie je to ulička lásky
Vidím oči a nie sú to pohľady zaľúbené
V skutočnosti však ležím tu vedľa teba
Šepkám ti čosi do uška
Usmievaš sa nie si tu
Veď čo by si tu robila keď ani ja tu nie som
Nikdy som nebol nikde nikto
Aha už tomu začínam rozumieť
Raketoplán sa vzniesol nad našu parádnu posteľ z Ikey
V zelenej žiare slnka vybuchuje tvoj strapatý účes
Do nových neznámych súhvezdí
A keď moja ruka dotkne sa čierneho prameňa
Nezáleží zrazu na ničom
Na okamih priznám tvoju existenciu
Už tomu začínam rozumieť poviem
Ale ty nič nepočuješ
Nie si
A nie je celkom jedno či už alebo ešte)



FeltöltőRépás Norbert
KiadóAluze, Revue pro literaturu, filozofii a jiné
Az idézet forrásaAluze 1/2009 - Poezie, Ani Buddha zo mňa nebude
Könyvoldal (tól–ig)05-06
Megjelenés ideje

Vers melyet neked hajnalpírban csészegombába rebegek (Magyar)

Eljött értem az amiről beszélek
Hívatlanul akaratlanul kopogott be
És közölte itt vagyok
Melyik vagyok itt én mire használható
És ez itt most te vagyok
Esőben utcára emlékezem
Mely nem feslett szerelembe
Szempárra emlékezem
Mely nem nézett szerelmesen
Alagsorból életünkbe árnyak vetültek
Százféle edény szűkölt
Ütemre zörgött az ég
Csak mi voltunk azok
Ugyanazok kik nincsenek
Minden mi belőlünk maradt
Azután hogy nem váltunk mélyen
Azokká kik utánunk jöttek
Míg nem öltötték fel képünk nem éltünk
Miután nélkülünk távoztak olyannak
hagytak minket mi tőlünk távol áll
Kikből nincs több
Azok kik nem voltak
Ámde lesznek még már nincsenek
És mondom itt vagyok
Melyik vagyok itt ő mire használható


(Már rég nem szórakoztam ilyen jól
Ismeretlen célhoz csalhatatlanul közeledem
Sehol senki sem üdvözöl
Érverésem és vérnyomásom átlagos
Utcán lépdelek mely nem feslik szerelembe
Szempárt látok mely nem néz szerelmesen
Pedig valójában itt fekszem melletted
Füledbe rebegek valamit
Mosolyogsz nem vagy itt
Hiszen mit tehetnél amikor én sem vagyok itt
Soha nem voltam sehol senki
Lám már kezdem érteni
Űrcikázó emelkedett cifra Ikea ágyunk fölé
Nap zöldes sarki fényében kócos frizurád
Robban új ismeretlen csillagképekbe
S mikor fekete forrást érint kezem
Hirtelen semmi sem számít
Pillanatra elismerem létezésed
Már kezdem megérteni mondom
De te semmit sem hallasz
Nem létezel
És nem egészen mindegy hogy már vagy még)



FeltöltőRépás Norbert
Az idézet forrásatranslator

minimap