Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hviezdoslav, Pavol Országh: Véres szonettek (X.) (Krvavé sonety (X.) Magyar nyelven)

Hviezdoslav, Pavol Országh portréja

Krvavé sonety (X.) (Szlovák)

A či tie hekatomby obetí,[16]
tie rieky krvi v splave po údolí;
ten bezpočet rán, z ktorých každá bolí
viac, než čo osud v zdravie zavätí;[17]

to spustošenie zásluh století;
tie škody na chlebovom ľudstva poli,
plen… všetko vpokon oným na vrcholi
svedomím zachvie, sčernie v pamäti?

I k srdcu pripustia si naučenie,
že nad paloš jest nástroj hotovší,
žľab vybrázdiť, nímž za zdarom zdar ženie;
že človek nie hmyz pod šľap podošví;
že niet cti v bitke, jak krv vodou nenie: —
i naveky meč skryjú do pošvy?…

                    *

Veď keby, keby! — Vďačne oplakal
by každý národ svoje straty, hroby,
ichž množstvo mu zem Jozafatom[18] robí;
to všetko povážil by za portál,[19]

za stupne, po nichž, tvrdších bár i skál,
do novej ľze vojsť, šťastnej, zlatej doby,
bez dneška rmutu, nerestí i zloby;
ba za dôpust by Bohu chválu vzdal,

si istý súc, že železa i krvi
ohromnú nošu navždy šmaril z pliec;
nebude cudzej sláve za ostrvy;
sám svoj vždy, snaživec i poctivec,
pobeží s druhmi: lepší kto? kto prvý,
kde cieľ…? — Ach, kiež to palmou nakoniec!…

                    *



16hekatomby obetí — u starovekých Grékov hekatomba bola obeť sto býkov; veľká obeť; hromadná vražda

17zavätiť — zaťať

18Jozafat — starozákonný prorok Joel hovorí, že údolie Jozafat medzi Jeruzalemom a Olivetskou horou bude miestom posledného súdu. Hviezdoslav tu prirovnáva množstvo obetí, ktoré vo vojne stratil každý národ, k množstvu mŕtvych, ktorí budú do Jozafatu zhromaždení v súdny deň.

19portál — čelná zdobená brána, priečelie



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)42+44
Megjelenés ideje

Véres szonettek (X.) (Magyar)

S az áldozat-hekatombák, a sok
vérfolyó minden egyes völgytorokban,
e sebek, melyek mindegyike jobban
fáj, mint a kín, mit a sors kiszabott,

az érdemükben földúlt századok,
kenyér-mezőink kára, ez a zordan
dúló harag... - kelt-e végül azokban
ott fenn lelkifurdalást, bánatot?

Megszívlelik-e a nagy oktatást itt,
hogy pallosnál jobb szerszám is akad
árkot ásni, melyben siker virágzik;
hogy embert eltiporni nem szabad,
s vér vízzé, harc érdemmé sose válik: -
és hüvelyébe dugják kardjukat?

                    *

Hiszen hogyha! hogyha a nemzetek
mind megsiratnák a sírjaik ezrét,
melyek a földet Jozafáttá tették,
s mint kaput, mint kemény lépcsőzetet,

úgy néznék mindezt, s hinnék: el lehet
jutniuk e kín útján végül egy szép
aranykorba: s elhagyva bűne terhét,
mind megköszönné, mi ráméretett;

s tudná: többé nem súlyosul felette:
lehullt válláról a vas és a vér,
maga ura lesz, nem más rászedettje,
s tisztelt, becsült - és: ki jobb, hol a cél
pajtásaival ebben versenyezne... -
Bár ez volna végül a pályabér!

                    *



FeltöltőRépás Norbert
KiadóEurópa Könyvkiadó-Tatran Kiadó (Budapest-Bratislava)
Az idézet forrásaPavol Országh Hviezdoslav / Véres szonettek, Krvavé sonety
Könyvoldal (tól–ig)43+45
Megjelenés ideje

minimap