Janík, Pavol: A csend végső négy üteme (Posledné štyri takty ticha Magyar nyelven)

Zmráka sa v revuálnych sálach,­
v karmínových očiach tanečníc,­
v ústrednom prepadlisku­
monumentálneho poprsia­
a v snežení pštrosích pier.­
Zjesenieva sa hlboko v dreve,­
v kvetináčoch­
a botanických záhradách.­
­
Zhasína sa v posledných oknách­
ministerstiev zostrojených­
z umakartu, telefónnych drôtov­
a výplatných pások.­
Jesenné listy­
prísne tajných spisov­
vietor doručuje­
do nepovolaných rúk­
nočných chodcov.­
V parkoch hliadkujú­
rozcitlivení milenci,­
po zuby ozbrojení­
rýchlopalným sentimentom­
kalibru štyridsať päť.­
­
A potom vždy neúprosne svitá.­
Nad stránkami novín­
syčia žeravé odliatky snov­
pri dotyku s ľadovým vzduchom.­
Komparz oduševnene stelesňuje­
svoju hlavnú rolu­
a bezradný režisér­
s tvárou v dlaniach­
a vyrazenými poistkami v hlave­
si do zbláznenia opakuje­
posledné štyri takty ticha.­

Táncosnők karmazsinvörös szemében,
monumentális mellek központi süllyesztőjében
revütermekben
és strucctollak havazásában
estére jár az idő.
Fa mélyének zugai, virágágyasok
és botanikus kertek
őszre hajlanak.

Keményített papírból készült
minisztériumi ablakokban,
telefonvezetékekben és fizetési szalagokban
kihunynak a fények.
Szigorúan titkos iratok
őszi leveleit
szél kézbesíti
éjjeli gyalogosok
avatatlan kezébe.
Érzelgős szeretők
parkokban járőröznek,
állig felfegyverkezve
negyvenötös kaliberű
gyorstüzelésű meghittséggel.

S aztán mindig eltökélten pirkad.
Újságlapok felett
jeges levegő érintésekor
álmok izzó öntvénye sziszeg.
Statiszta lelkesedve
testesíti meg főszerepét
és tanácstalan rendező
tenyerében arcával
fejében kivert biztosítékokkal
megtébolyodásig ismétli
a csend végső négy ütemét.