Slovník cudzích snov (Szlovák)
Na počiatku bolo snivo. Povedala si: „Stráv so mnou aspoň jeden sen. Uvidíš – bude to sen, o akom sa ti ešte ani nesnívalo!“
Zostúp so mnou hlbšie, snívaj odzadu, snívaj spätne v zrkadlovom labyrinte, ktorý vedie nikam.
Až prídeš na začiatok ničoho, prisní sa ti vzrušujúci sen.
Zarámuj si ho a zaves do spálne.
Aby bol stále na očiach, lebo aj sen, ktorý zíde z očí, raz zíde z mysle v zmysle prastarých zákonov ľudskej zábudlivosti.
Snívaj si svoje.
Snívaj si sen, ktorý sa odráža na hladine zamrznutého jazera. Sen hladký a mrazivý:
Skľúčené kľúče, skleslý les, sklonené sklo. Poklony zrkadiel.
Svit luny vo vodnom sne.
Odraz sa z dna zrkadlového sna.
V obrazárni snov potom uzrieš v priamom prenose z detstva zvyšky dávno zabudnutých príbehov.
Lebo naše zastarané sny zostávajú s nami.
Nenáhli sa, snívaj pomaly, dôkladne, až uvidíš kryštalickú konštrukciu svojej duše, v ktorej sa budú ligotať sny - cieľavedomé a zrozumiteľné ako plameň.
Možno si už zbadala, že nových snov ustavične ubúda. Míňajú sa.
Čoskoro zažneme v magickom šere posledného sna zúfalý výkrik hviezdnej noci.
Zaplať mýto do sna zbaveného zmyslov.
Opakuješ si nahlas dôvernosti tajných snov, matným leskom svojich naliehavých nočných očí vysvetľuješ tajuplnú reč tmy.
Snívaš, teda si! Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Vydavateľstvo Spolku slovenských spisovateľov / Edícia POÉZIA ´98, zväzok 1. |
Az idézet forrása | Niekto ako boh, ISBN 80-88735-71-8 |
Könyvoldal (tól–ig) | 36-38 |
Megjelenés ideje | 1998 |
|
|
Idegen álmok szótára (Magyar)
Kezdetben merengés volt. Szóltál: “Tölts velem legalább egy álmot. Meglátod – olyan álom lesz melyről még csak nem is merengtél.”
Ereszkedj velem mélyebbre, álmodj hátulról, álmodj viszafelé tükörlabirintusban, mely sehová sem vezet.
Mikor a semmi elejére érsz, felbukkan egy izgalmas álom.
Keretezd be és akaszd hálószobádba.
Hogy mindig szem előtt legyen, mert az álom, mely szem elől illan, tudatból is kiesik egyszer ásatag törvények emberi feledékenység értelmében.
Álmodd hát sajátod.
Álmodat álmodd, mely fagyott tó felszínén visszfénylik. Sima és fagyos álmot:
Balszerencsés szer, bágyadt ágy, boltíves ív. Tükrök tisztelete.
Pirkadó hold vízben egy álom.
Rugaszkodj el mélyről álom visszfényéről.
Gyermekkorod egyenes adásából rég feledett történetek tükürcserepeit álmok képtárában pillantod majd meg.
Mert túlhaladott álmaink velünk maradnak.
Ne siess, lépésben álmodj, gondosan, míg fel nem leled lelked kristályszerkezetét, melyben elszánt és érthető álmok - lobogványként tündökölnek majd.
Meglehet észrevetted már, hogy az új álmok váltig apadnak. Fogynak.
Maholnap felvillantjuk utolsó álom igéző homályban csillagos éjnek kétségbeesett sikolyát.
Érzékektől fosztott álomba fizesd be a vámot.
Titkos álmok meghittségét ismétled hangosan, homály titokzatos szavát sürgető éjjeli szemed fakó diszélyével magyarázod.
Álmodsz, tehát vagy!
Feltöltő | Répás Norbert |
Az idézet forrása | translator |
Megjelenés ideje | 2017 |
|