Ave Eva (01 - 06) (Szlovák)
1
Nad obraz sklonený šepkám si Ave Eva Pod srdcom krylas' ho hriešnika ktorý spieva a ktorý kajúcne vyberá slová chvál Ste ako piliere nádherných katedrál ste ako liany prší z vás kvet i semä k hriechu i k modlitbe kľaká k vám mužské plemä žiadosfou šialené rúti sa do bahna a trepotavým snom vylieta na rahná
2
Váš meč je dvojsečný a nemôžete za to že padol samovrah že vzniká báseň táto že niekto odchádza a píše trpký list že iný vracia sa že iný túži prísť že krásny vynález ste v ume rozožali že slepý muzikant stúpa k vám schodmi škály no milosť nenájde a bude strašne sám še dohorieva knôt a stúpa temno z jám
3
Nie krása prísna je a neľútostná krutá Vy o tom neviete a vaša blúzka vzdutá na devať gombičiek sa prosto zapína Tak krása klenie sa vražedne nevinná a cesta zostáva životu nebezpečná Ono sa povie Ach prepáčte krásna slečna Lež víchor bičuje plamene predstavy a požiar žiada si vždy novej potravy
4
Ó žena naproti ó žena snov a diaľok blízka i ďaleká jak spievajúci jarok ďaleká ako je studnica v oáze blízučká ako je na tomto obraze Krárovná ukrutná na piedestáli nachu milenka chytená teplučká korisť v machu krútňava závratu po ktorej túži muž a éterický sen preduchovnených múz
5
Nie cesta nepozná ľútosti s nešťastníkom Slepo sa rúti vpred so smrtonosným rykom pod stĺpmi balkénov kde kvitnú Júlie A cítiš ukrutne Skúpy je skúpy je prísny prúd života ktorý ťa ženie nadol keď zhora plachý tieň jej siluety padol na tvár ti na ústa jak ručník hodvábny Zhlboka dýchaš ju a mizneš s korábmi
6
Večne tu zostáva Lež ten čo sa s ňou lúči zahynie zahynie jak v sústredenom lúči ktorý ho dostihne cez temnosť bezbrehú Vidíš ju skláňať sa je smutná pre nehu vidíš ju vo svetle a to je smrtonosné skutočnosť na dosah fosforeskuje vo sne lež nedočiahneš ju V tebe je zakliata Navždy si odišiel V tebe je odliata Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Kalligram a Ústav slovenskej literatúry SAV, Bratislava |
Az idézet forrása | Ján Kostra, Lyrika |
Könyvoldal (tól–ig) | 125-126 |
Megjelenés ideje | 2014 |
|
Ave Eva (01 - 06) (Magyar)
1
Képedet csodálva suttogom: Ave Eva, szívedbe zártad a bűnöst, ki elalélva, bűnbánón keres dicséretedre jelzőt. Olyan vagy, mint a lián és mint a fennkölt dómoknak oszlopa. Belőled mag, virág hull, imához, vétekhez a férfi eléd borul, szédült kívánsággal az iszapba térdel, s csapongó álmokkal árbocokra ér fel.
2
A pallosod kétélű, és nem a te vétked, hogy valaki öngyilkos, születik ez ének, hogy valaki elmegy, levelét lezárja, hogy valaki megtér, s más is visszavágyna, hogy csodás találmánnyal lángolod be az észt, feléd skálák lépcsőjén csábítva vak zenészt, de egyedül marad, számára nincs segély, a kanóc végigég, s gödörből les az éj.
3
A szépség az szigorú, nem szán meg, kegyetlen. Erről te nem tehetsz, csak blúzod selyme lebben, mit kilenc gombocska zár össze egyszerűn. E szépség ily gyilkos ártatlan, s trónon ül, de nyaktörő az Út, mely hozzáhajt riasztón, s könnyű azt mondani: Bocsánat, ah, kisasszony, mikor a szélvihar lángképzetet éleszt, s táplálék növeszt! a lobbanó éhet.
4
Ó, asszony, kit nézek, s álmoknak messzi asszonya, közeli s távoli, mint virágágy illata, oázis forrása, messzi, titokzatos, közeli, mint e képed tükröző papiros. A bíbor trónuson kegyetlen királynő, puha mohában zsákmány, átölelt szerető, szédítő örvény, dúlt férfiak vágya, s éterikus álmok testetlen múzsája.
5
Szánalommal nem néz az út a szenvedőre, míg halálos vágyaddal vakon visz előre Júliákat nyíló balkonok tövéhez. Rádöbbensz: az élet kegyelmet nem érez, fösvény árja siet, és lezúdít a mélybe, s ha fentről halvány árny tündérképe néz le, arcát szádon sejted selyempuha csókkal, magadba szippantod s eltűnsz a hajóval.
6
Ő marad örökké, de az, aki tőle válik, meghal, ha eléri a vakító sugárhíd. Parttalan éjeden átível. S hiába búcsúztál, most újra szomjasan és vágyva a fényességben látod, s ez a kép a veszted, az álmok délibábja biztatva kecsegtet. De nem éred utol, beléd bűvölődött, elhagyod örökre, s benned testet öltött.
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Slovenské vydavateľstvo krásnej literatúry (SVKL) |
Az idézet forrása | Ján Kostra, Ave Eva, Válogatott versek |
Könyvoldal (tól–ig) | 63-65 |
Megjelenés ideje | 1965 |
|