Lenko, Július: Mystérium horniakov

Bralá sa krvou rozvoňajú,
keď zaspia sedliaci,
a cesty sťažka zavzdychajú,
plaziac sa v bodľačí.

Boľavá sila šiestich dní
na roli brázdu vymaľuje
a siedmy deň prv, než sa stmí,
niť bielej nádeje snuje.

Úsmev horniakov je zo skál murovaný,
naň ráno vešia práce písmená,
široké, čierne, ťažké ako vlani;
úsmev horniakov je zo skál murovaný.

A sziklák vértől izzanak,
mikor álom hull a parasztra,
az utak felsóhajtanak
s bekúsznak a harasztba.

Hat nap kínja, keserve vájt
a földbe mély barázdát,
a hetedik nap, estetájt
a remény szövi fehér, nagy fátylát.

A hegyi paraszt mosolya szikla.
A munka vés rá reggel jeleket.
Súlyos, sötét, széles és tiszta:
a hegyi paraszt mosolya szikla.