Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Mihálik, Vojtech : Élő szülők árvái (Siroty žijúcich rodičov Magyar nyelven)

Mihálik, Vojtech  portréja

Siroty žijúcich rodičov (Szlovák)

Vzdialené oči, čo všetkému rozumejú,
majú siroty žijúcich rodičov.
Hľadeli do nemých, nadutých tvárí,
v ktorých sa rozbila láska,
ich krehké myšlienky šľahalo sebectvo,
nevera pri nich si odopínala gombičky
a videli aj obnaženú bolesť samoty.
Siroty žijúcich rodičov
nevravia: Boli sme v divadle,
otecko priniesol rybu.
Hovoria: Otecko u nás už nebýva,
mama sa bude vydávať,
len čo jej povolia rozvod.
Do ich dospelých očí
zmestí sa bába i frivolný úškrn.
Trasú sa, trasú
v príboji hystérie
a zhrdené, zranené srdce tých,
čo nevládzu sami niesť krivdu,
špinavú spálňu pred nimi otvára,
nenávisti ich učí.
Siroty žijúcich rodičov
sú zabudnutou, zmrznutou slzou
v jarnej záhrade.
Keď pôjdeš z výletu,
ovenčená džavotom svojich dcér,
aj pre ne odtrhni úsmev a kvet,
pre ne,
pre privčas múdre a smutné
siroty žijúcich rodičov.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKalligram, Ústav slovenskej literatúry SAV
Az idézet forrásaBásnické dielo - Vojtech Mihálik, ISBN: 978-80-8101-373-7
Könyvoldal (tól–ig)165-166
Megjelenés ideje

Élő szülők árvái (Magyar)

Messze néző, mindent tudó, fáradt szemük van
az élő szülők élő árváinak.
Ők ismerik a konok arcokat,
melyekről lehullt a szerelem,
s a gyöngédség hamvát önzés seperte le,
a hűtlenség szemük láttára dobta le köntösét,
s látták a magány meztelen, letarlott kínjait.
Az élő szülők árvái
sohasem mondják: színházban voltunk,
apu ma halat hozott nekünk.
Ezt mondják: apu már nem lakik velünk,
a mama újra férjhez megy,
amint kimondják a válást.
Koravén, felnőtt szemükben
elfér a hajas baba s a torz vigyor.
Vad hisztériák
sodrán reszket a lelkűk.
A terhüket nem bíró szülők
megvetett s megsebzett szivén át,
szennyes hálószobákba látnak. S az ő szívüket
megülte már a gyűlölet.
Élő szülők árvái —
tavaszi kertben elvetélt, fagyos,
elhagyott könnyek.
Ha csacsogó, vidám
kislányaiddal réten kóborolsz,
gyújts majd nekik is mosolyt és virágot,
nekik,
az elő szülök árváinak
Akik már most oly búsak, bölcsek.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóMadách Könyv- és Lapkiadó (Bratislava)
Az idézet forrásaVojtech Mihálik - Válogatott versek
Könyvoldal (tól–ig)42-43
Megjelenés ideje

minimap