Báseň (Szlovák)
Čas letí jak vtáci nedozierni.
1904 – na rok ten zabudol som jak na svoj dáždnik čierny v Café Union.
Lež toľko viem, že v roku tom oblohu sotva kryla jasavá hviezda z Betlehema, len jedna žena v bolesti chlapca porodila.
Čas letí jak vtáci nedozierni.
Snáď 19 ráz opadali kvety, kým chlapec vravieť začal.
Úžasná sila sveta nezastená z detského pozdravenia.
Na svete boli silní i slabí, v New Yorku stáli mrakodrapy. Smial sa i Paríž, zošitý krásnymi mosty, a černoch černošku miloval na brehu Slonovej kosti a žena v Moskve o lepšom šťastí snila, o väčšej skyve chleba.
Tá pieseň chlapca podobu sveta nezmenila.
A zdá sa, že žiť tu nebolo mu treba, keď pranič svetu nedá.
Lež predsa:
pripíšte k jeho chvále, že miloval tak strašne, neskonale veci a vecičky sveta. Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | DAV |
Az idézet forrása | litcentrum.sk |
Megjelenés ideje | 1927 |
|
|
Vers (Magyar)
Az idő szárnyai, mint végtelen madárraj.
1904 — ez az év úgy veszett el, mint esernyőm, fekete huzatával, a Café Unionban egyszer.
De azt tudom, aligha lebegett fel abban az évben Betlehem fényes csillaga tündökölve, csak egy asszony szült kínos-nehezen fiút a földre.
Az idő szárnyai, mint végtelen madárraj.
Tán tizenkilenc lombhullásba telt, míg a fiú beszélni kezdett.
A világ roppant erejét nem rázta meg a gyermeki köszöntés.
A földön voltak gyöngék és erősek, New York házai a felhőkbe nőttek, gyönyörű hídjaival összeöltve Párizs is nevetett, az Elefántcsont-parton néger fiú néger lányt szeretett, és Moszkvában egy asszony boldogabb boldogságról álmodott, nagyobb karaj kenyérről.
A fiú énekétől a világ arca mit sem változott.
S tán hiába is élt, ha semmit nem adott, és semmi hasznos dolgot nem csinált itt.
Mégis:
írjátok a javára, hogy úgy szerette, szinte már imádta a világ dolgait és dolgocskáit.
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Madách Könyvkiadó (Bratislava) |
Az idézet forrása | Laco Novomeský - Válogatott versek |
Könyvoldal (tól–ig) | 16-17 |
Megjelenés ideje | 1974 |
|
|