Rožňová, Jitka: Telo ženy (Básnický cyklus)

               

na zjazdovke mihalníc

uviazla slza

kvapôčka z môjho zrkadla

môj smútok

spiaci v hnedom kresle

 

v čakárni pod viečkami

sa svieti dlho do noci

 

 

 

xxx

 

do vlasov mi 

spŕchla jeseň

posteľ našuchorila perie

z plachty striasa sny

púšťa ich

po jednom 

pramienkom do predsiene

 

(čoskoro bude po daždi)

 

 

 

xxx

 

na prstoch ťa spočítam

 pokým smiem

 

leto skončí

 

pod nechtami

stopy piesku

píšu

dlaniam

testament

 

 

 

xxx

 

mačatám voňajú myšlienky

po mlieku

kružnica svetla

na špičkách pŕs

 

hanblivé čerešne

schúlené

pod blúzku

 

 

 

xxx

 

po chrbte

horizontálnom rebríku

ramená - rampy spustené

na pol tela

slová stíchli

vlak odišiel

 

stanica vo mne

osamelá

 

 

 

 

 

xxx

 

objímem kolená

zmätene

akoby som ich nevidela roky

dráha

na ktorej pristávam

keď prosím

 

prosím

 

 

 

xxx

 

čln ťahá rieku

na povrázku

voda stúpa

do hláv

hompáľajú sa

chodidlá pod hladinou trávy

za pätami

s tichom

unavených

brehov

 

 

 

 

xxx

 

navíjam do klbka

prvé vrásky

upletiem si z nich

sveter

času je málo

poviem

len tak mimochodom

 

z dievčatka sa stala

žena

 

szempillám lejtőjén

megakadt egy tükrömből

kicsorduló könnycsepp

barna karosszékben

szunnyadó bánatom

 

a szemhéjak alatti váróteremben

éjszakába nyúlóan világítanak

 

 

 

xxx

 

hajamba 

szemerkélt az ősz

az ágy felborzolta tollát

kirázza vitorláiból az álmokat

egyenként

engedi őket 

csörgedezve az előszobába

 

(hamarosan eláll az eső)

 

 

 

xxx

 

ujjaimon számollak

 amíg szabad

 

véget ér a nyár

 

körmöm alatt

homokszem nyomok

pecsételik meg

a tenyerek

sorsát

 

 

xxx

 

a kiscicák gondolatai

tejillatúak

fénykarikák

a mellbimbókon

 

 

blúz alatt

rejtőző

szemérmes cseresznyék

 

                                                       

 

xxx

 

a háton

vízszintes létrán

karok – test feléig leeresztett

sorompók

a szavak elhalkultak

a vonat elment

 

az állomás

magányosan gubbaszt bennem 

 

 

 

 

 

 

xxx

 

zavartan átölelem

a térdemet

mintha nem látnám az éveket

leszállópálya

ahol földet érek

ha kérem

 

kérem

 

 

 

 

xxx

 

a csónak kötélen húzza

a folyót

a víz felszáll

a fejekbe

talpak kalimpálnak

a fűsáv felett

a csöndtől

fáradt partok

kanyarja mögött

 

 

 

 

 

xxx

 

gombolyaggá tekerem

első ráncaim

kardigánt kötök

belőlük

kevés az időm

mormolom

csak úgy mellékesen

 

a kislányból

nő

lett