Sládkovič, Andrej: Költemény (Báseň Magyar nyelven)

Vzlietni nad svety v jasnotu éteru,
v priepastiach zemských prezeraj kryštály,
vstúp na dno mora, kde žijú koraly,
odkry si tajnú prírody zásteru,
pusť voľné zraky v oblakov priestory,
uchyť v čarovnom blesku meteory;
preleť po ľudstve od póla ku pólu,
slovenskej devy obdivuj lepotu,
Vatikán navštív, obdivuj peknotu,
helénskemu choď tešiť sa idolu;
tak Všehomíra zjednoť v svojom bytu,
zber všetko, čomu duch oddáva chválu,
vyber najkrajšie formy z krajín citu
a vystav krásu v božskom ideálu: —
      Ach, kto velikánsky prežiaľ ten ukojí,
      že v svete pri kráse vždy aj špata stojí!

Szállj világok fölé éter-sugárban,
vizsgálj kristályt ölén föld üregének,
tűnj tengermélyre, hol korallok élnek,
természet titkait leplezd le bátran,
küldj szabad pillantást felhő-terekbe,
kapj mennykő után, mely villog peregve;
lépd át két sark közt az emberiséget,
csodáld meg báját a szlovák leánynak,
menj, s a Vatikán pompáját csodáljad,
hellén bálványok tökélyét is élvezd:
így ötvözd a mindenséget valódban,
gyűjts össze mindent, mit a szellem áld s lel,
fürkéssz érzés-hont, legszebb forma hol van,
isteni eszmény szépségét te tárd fel: -
      ah, ki ád hűs írt, hogy bús kín ne törjön?
      Szép s jó mellett örök a rossz a földön!