Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Stacho, Ján: Noc, ktorú prebdiem s Marion

Stacho, Ján portréja

Noc, ktorú prebdiem s Marion (Szlovák)

Modlitba čierneho zamatu, panna.

Chcem, aby si načúvala svadobnému šelesteniu
posteľnej bielizne
vo chvíli,
keď lastovička zaspí na mesiaci.

Dnes ráno som videl živú ženu.
Prichádzala od cintorína
so šikmým dažďom v tvári,
so spenenými vlasmi
a zámerným dotykom celej dlane.

K tebe však prichádzam po lešení, láska moja,
aby sme si pohovorili o pozemskom šťastí,
aby si moju báseň odmykala,
lebo len tebe lampa svieti, Marion.

V noci, keď spiace ryby budú vodu deliť
na dve polovice,
hviezdy sa budú triasť, hodiny polnoc odbíjať
a vyľakaní vtáci budú krúžiť nad svojimi hniezdami,

vtedy,
práve vtedy
vyjdeme si spolu na balkón a rukou
len tak
pohodenou do tmy
pozdravíme lunu.

Keďže až do rána tvoje prsia budú vyplašené,
dovolím ti ruky
až po lakte
v studničnej vode zmáčať.

Buď silná ako svetlička
a na rozchod rozmávaná ako veterný mlyn.

A potom v rukách,
z ktorých mi bude voňať náš príbeh,
ty zachovalá medzi ženami,
ponesiem si širák
a do rána
padajúce hviezdy budem chytať
ako motýle.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóZlatý fond denníka SME / zlatyfond.sme.sk
Az idézet forrásaSvadobná cesta (1961) Digitalizátor: Literárna nadácia Studňa Copyright © 2008 Ján Stacho, dedičia
Megjelenés ideje

Virrasztás Marionnal (Magyar)

Szüzem fekete bársony imája.

Szeretném, ha abban a percben,
amikor a fecske
elalszik a Holdban,
az ágynemű nászi zizegését hallanád.

Ma reggel eleven asszonyt láttam.
A temető felől közeledett,
arcából ferde eső hullott,
haja tajtékos volt,
tenyerén érintés szándéka bizsergett.

Ám hozzád magas állvány emel, szerelmem,
hogy szót válthassunk a földi boldogságról,
hogy elszabadítsad versemet,
mert a lámpa csak neked ég, Marion.

Amikor az alvó halak
kétfelé választják a vizet,
és megereszkednek a csillagok, éjfélt jeleznek
s rémült madár köröz fészke fölött,

akkor,
épp abban a pillanatban
kilépünk az erkélyre,
s homályba vesző
könnyed intéssel
üdvözöljük a Holdat.

És mivel még reggel is ijedt lesz a melled,
megengedem,
hogy könyökig
kútvízbe mártogasd a kezed.

Légy erős, mint a fehérítő,
és búcsúzáskor lendülj, mint a szélmalom.

Kinyújtom majd a kezem,
amelyen rajta marad emléked illata,
te illedelmes asszony az asszonyok között,
fogom a kalapom,
és mint a lepkéket
kapdosom
a hulló csillagokat.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóKozmosz Könyvek
Az idézet forrásaCseresznyevirágok balladája - Szlovák költők antológiája
Könyvoldal (tól–ig)291-292
Megjelenés ideje

minimap