Kováč (Szlovák)
Kováč podkúva koňa.
Drží v ruke kopyto,
ktoré sa zospodu podobá
zvädnutému listu.
Pec sa trasie,
plamene prúdia.
Kliešte žeravejú pri studni,
ale chladná voda je hlboko.
A kováč vbíja klince ako blesky.
Ešte horia zvädnuté listy,
vietor je dymom poznačený,
keď koňa odvádzajú
podkutého.
Ide, nedotýka sa zeme,
kopytá mu svietia v tme.
Kiadó | Štefan Strážay: Kováč; vydala LITA – Slovenská literárna agentúra, Bratislava 1986 |
|
A kovács (Magyar)
Lovat patkol a kovács. Kezében ott a pata: alulról nézvést mintha hervadt falevél lenne.
Reszket a kutya, lobognak a lángok. Izzik a kútnál a fogó, de a hűs víz ott van mélyen.
És a kovács beveri a villám szögeket.
Égnek még a hervadt levelek, a szélben füst jele, ahogy a megpatkolt lovat elvezetik.
Megy, nem is érinti a földet, patái a sötétben fényeskednek.
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | Európa Könyvkiadó (Budapest) |
Az idézet forrása | XX. századi cseh és szloak költészet |
Könyvoldal (tól–ig) | 417-417 |
Megjelenés ideje | 1986 |
|