Zubac, Pero (Pero Zubac) (1945–) Művek   hu sr

Életrajz

Pero Zubac 1945 május 30.-én Nevesinje-ben (Neveszinye) született. Az elemi iskolát szülőhelyén, majd a kisérleti gimnáziumot Lištice-n (Listice) és Zrenjanin-ban (Nagybecskerek) fejezte be. Az Újvidéki Bölcsészetkaron a jugoszláv népek irodalmát hallgatta. Tagja a Jugoszláv Újságírók Szövetségének, a Vajdasági Írók Társaságának és a Szerbiai Írók Szövetségének.
50 verseskötete, 20 gyerekverskötete, egy esszéösszeállítása ("Azok a napok", Stražilovo, Novi Sad, 1976), lírai tanulmánya Đunđerski (Gyungyerszki) Lenkéről, három paródiakötete a jugoszláv költők verseiből (Panatomija nova - Új panatomia, Smeljujci - Rötyörészet, Perodije - Peródiák) jelent meg. 7 könyvét fordították ( kettőt macedón, kettőt albán, egyet magyar, egyet olasz és egyet román nyelvre), verseit pedig húsz világnyelvre. Mintegy tíz külföldi és több mint száz hazai költők antológiájában szerepel.

Valamit legismertebb verséről, a Mosztári esőkről. Nem Mosztarban hanem Újvidéken írta és Svetlana (Tünde) nem is létezett. Erről így vallott:
- Azt sem tudom, hogyan jutott ez a név eszembe. Újvidéken írtam, az egyetemista éveim alatt felhalmozott érzések kisértek. Egy éjjel írtam a Ifjúsági Szervezet irodájában, a Buleváron, amit akkor Tito marsall-nak hívtak, ma Mihajlo Pupin. Egyetlen példányban gépeltem, mert nem találtam indigót. Még az éjjel borítékba tettem és reggel Zágrábba postáztam. Ha véletlenül elveszett volna, ebből semmi sem maradt volna.

Valamit a Mosztári esők fordításáról: tökéletes fordítás nem létezik. Tény. Ez sem az. A szerb nyelvben három nem létezik. És ebben a versben a költő hihetetlen finomsággal alkalmazza a nyelv sajátosságait. Az első szakasz néhány sora többször ismétlődik:

jao kad bih znao sa kim sada spava,
ne bi joj glava, ne bi joj glava,
jao kad bih znao ko je sada ljubi,
ne bi mu zubi, ne bi mu zubi,

ó, ha tudnám, hol szendereg, kinek a mellén,
fejét venném, fejét venném,
ó, ha tudnám, kitől kapja a csókokat
fogait kiverném, fogait kiverném,

Az eredeti szövegben a bemutatott első két sor nőnemű, tehát egyértelműen a lány fejét venné, a harmadik sor hímnemű, a fiú fogait verné ki. Többszöri olvasás után sem érzem, hogy ezt az árnyalatot hiánytalanul vissza tudtam adni.

(Az oldal szerkesztője: Fehér Illés)