Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Đurđević, Željko : Haruki Murakami a kékfarkú tonhal (Haruki Murakami je plavorepa tuna Magyar nyelven)

Đurđević, Željko  portréja

Haruki Murakami je plavorepa tuna (Szerb)

Kafka je dva puta bio u Japanu.

Prvi put kada je otvorio vrata svog praškog stana
ušao je u restoran u predgrađu Tokija
mrtvi Japanci večerali su okean
a mrtve Japanke bile umorne od peglanja kimona
svaka je u lijevoj ruci držala školjku prislonjenu na lijevo uho
a desno uho im je bilo koralni greben
sve su žene pjevale o muževima koji večeraju okean

Konobar odvede Kafku do stola rezervisanog samo na njegovo ime.
Na stolu je bio poslužavnik sa srebrnim poklopcem, pribor za jelo i vaza sa cvijećem.
Kafka sjede, podignu poklopac
a riba progovori:
Dobro veče, gospodine Kafka. Čast mi je da sam vas upoznala. Ovo je jedan
od najdražih dana u mom životu. Ja sam ženka plavorepe tune Haruki Murakami.
U ovom životu biću samo vaš obrok, a već u narednom biću pisac. Podsjećaću na azijskog Kafku sa malo iskošenim očima. Ali, sve ovo desiće se samo pod jednim uslovom.
Morate mi prvo pojesti oči, kako se u narednom životu ne bi sreli.

 – U redu, ali od sada ništa ne progovaraj. Moram se spremiti za večeru.

Plavorepa tuna zaćuta kao tuna.

 
Kafka uze nož i zasječe lijevi kažiprst. Krv je bila crvena.
Dakle, nije sanjao, jer je poznato da krv u snu ima ukus i miris, ali nema boju.
Zatim uze viljušku. Nožem spretno odsječe rep, nabode na viljušku, proba samo njegov vrh, proguta ga i vrati poklopac na poslužavnik.
Dok je spuštao poklopac, nije ukrstio pogled sa ribom.

 
Drugi put Kafka je bio u Japanu
kada ga je u šetnji praškim ulicama iznenada zapljusnula jesenja kiša.
U tom trenutku plavorepa tuna Haruki Murakami zagrizla je udicu.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaa szerző

Haruki Murakami a kékfarkú tonhal (Magyar)

Kafka kétszer volt Japánban.

Először mikor kinyitotta prágai lakásának ajtaját
Tokio külvárosában egy étterembe lépett
ahol halott japán férfiak vacsorára óceánt ettek
a halott japán nők meg rogyásig kimonókat vasaltak
bal kezükkel bal fülükre kagylót szorítottak
jobb fülük korallzátony volt
mindegyik férjéről énekelt aki vacsorára óceánt evett

A pincér Kafkát a számára fenntartott asztalhoz vezette.
Az asztalon aranyfedelű tálca, evőeszközök és váza virággal.
Kafka leült, felemelte a fedőt
a hal pedig megszólalt:
Jó estét Kafka úr. Megtiszteltetés számomra, hogy megismerhetem.
Ez életem egyik legboldogabb napja. Én Haruki Murakami, a nőstény kékfarkú tonhal vagyok. Ebben az életben az ön vacsorája, de a következőben író leszek. Kissé ferde szemű ázsiai, Kafkára fogok hasonlítani. De hogy ez megvalósuljon, egy feltételnek eleget kell tennie.
Először szememet kell megennie, hogy a következő életben ne találkozhassunk.

– Rendben, de egy szót se tovább. Fel kell készülnöm a vacsorára.

A kékfarkú tonhal mint tonhal elhallgatott.

 
Kafka fogta a kést és megvágta bal mutatóujját. A vér piros volt.
Tehát nem álmodott, mert álmunkban a vérnek íze és szaga van, de színe nincs.
Utána a villát fogta meg. Ügyesen levágta a hal farkát, villára szúrta, a végét harapta le, lenyelte, a fedőt meg a tálcára helyezte.
Amíg a fedőt visszatette, nem nézett a hal szemébe.

 
Másodszor akkor volt Kafka Japánban
mikor Prága utcáin sétálva hirtelen nyakába zúdult az őszi eső.
Ebben a pillanatban Haruki Murakami, a kékfarkú tonhal horogra akadt.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap