Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Aleksić, Dejan : Ez a fa (То дрво Magyar nyelven)

Aleksić, Dejan  portréja

То дрво (Szerb)

Може бити да у сваком од нас
расте по једно самотно дрво,
са чијих грана непомично виси
празна љуљашка или у крошњи
рђа жичани скелет змаја.
 
Неко име или знак, може бити,
зараста у његовој кори, или
расте са њим, као тихи тумор.
 
У олујне дане, оно се држи
грчевито за јаловину наших
снова. Потом, мирно као пророк,
дуго на себи носи светлу пређу
киша које нисмо исплакали.
 
Могуће је да то дрво затвара
мудре кружнице годова иза
времена за које мислимо да је
наше. Стога стрепи над зимама
које изнова стижу, са звуцима
секира и првим мршавим ватрама.
  
Каткада зажели да провири
граном или пусти макар сенку
кроз крлетку наших ребара.
То нас тргне као каква раскошна
идеја или навала божанског
усхита. Човек је нашао себе.
 
Потом човек склопи очи, а у њему
не престаје падање лишћа.
 
Али можда о свему томе треба
тврдо ћутати. Можда треба поћи
сам на улицу, у шуму која хода.
И куцнути трипут у дрво
када неко похвали нам изглед.
 
Јер, може бити да у сваком од нас
по једно самотно дрво расте.
И дрхти док чавли звезда држе ноћ
и дрвосече певају о љубави,
доле, у давно уснулом селу.



FeltöltőFehér Illés
KiadóИмам идеју Краљево
Az idézet forrásaЈедино ветар
Megjelenés ideje

Ez a fa (Magyar)

Valószínű mindannyiunkban
sarjad egy magányos fa,
melynek ágairól mozdulatlanul
üres hinta lóg vagy koronájában
drótsárkányváz rozsdásodik.
 
Megtörténhet, gyökerébe
egy név vagy jel épül vagy
csendes csomóként vele él.
 
Viharos napokon görcsösen
kapaszkodik álmaink magtalan
talajába. Majd prófétanyugalommal
viseli az esőből, visszatartott
könnyünkből szőtt világos posztót.
 
Lehetséges, az a fa zárja be
a bölcs évgyűrűket, azt a kort,
melyről azt hiszzük, a miénk.
Ezért várja szorongva az első
szűkös tüzekkel, baltacsattogással
rendszeresen eljövő teleket.
 
Elvétve egy-egy ágával bordáink
kalitkáján keresztül szeretne belénk látni
vagy legalább egy árnyékot kézbesíteni.
Mint holmi magával ragadó tanács
vagy isten magasztos sóhaja ráz fel
bennünket. Magára talált az ember.
 
Azután behunyja szemét, de
benne a lombhullás nem szűnik.
 
Mégis minderről talán mélyen
hallgatni kell. Talán egyedül kell
az utcára menni, vagy a gyalogoló erdőbe.
És háromszor a fára koppintani,
ha valaki külsőnket dícséri.
 
Mert valószínű, egy magányos fa
mindannyiunkban sarjad.
És remeg, míg az éjt csillagszögek tartják
és a favágók szerelemről énekelnek,
lenn, a régen álomba szenderült faluban.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap