Andrić, Ivo: Koga li ljubi sada ona mlada žena?

     Koga li ljubi sada ona mlada žena? Ona mlada žena koju sam našao jednog ljeta lijepu i dozrelu od šesnaest godina, prolazi - Bog znao zašto - jutros mojim sjećanjem.
     Koga ljubi sada ona mlada žena?
     Jednom sam na maloruskoj ravni našao crven i krupan cvijet: njegova sočna čaška, kratka cvata, nudila je, u široko rastvorenim laticama, svoje nadrasle prašnike svim vjetrovima.
     Koga ljubi sada ona mlada žena?
     Nikad nije bilo između nas riječi (ja sam teško i razumijevao njen jezik) i naš odnos nije imao nikada određenog imena. Pod zvijezdama sam je ljubio do umora i do ponoći sam ležao na travi, s glavom u njenom krilu.
     To je bila žena stvorena za ljubav i predavala se nijema od strasti i suznih očiju, šapćući isprekidane riječi o vjernosti.
     Koga li sada ljubi ona mlada žena?

Ex Ponto - odlomak

     Kit csókolhat most az a fiatal asszony? Azt a fiatal asszonyt, akinek tizenhatéves érett szépségével, egy nyári napon találkoztam – Isten tudja miért – most emlékeim idézik.
     Kit csókol most az a fiatal asszony?
     Egyszer a kisorosz fennsíkon hatalmas, piros virágot találtam: nedvdús kelyhe, rövid virágzata, a szélesre tárt sziromlevelek felett ágaskodó porzók a virágport a cikázó szellőknek ajándékozták.
     Kit csókol most az a fiatal asszony?
     Szavakat nem váltottunk (nyelvét nehezen értettem) és viszonyunk nevén nevezett nevet sem kapott. A csillagok alatt csókoltam, bódulásig, éjfélig a fűben, fejemet ölébe hullatva feküdtem.
     Az az asszony a szerelemre született, némán, könnyes szemekkel adta át magát a szenvedélynek, szaggatottan a hűségről suttogott.
     Kit csókolhat most az a fiatal asszony?
 
Ex ponto - részlet