Antić, Miroslav: Halhatalan költemény (Besmrtna pesma Magyar nyelven)

Ako ti jave: umro sam,
a bio sam ti drag,
onda će u tebi
odjednom nešto posiveti.
Na trepavici magla.
Na usni pepeljast trag.

Da li si uopšte ponekad
mislio šta znači živeti?

Ako ti jave: umro sam
evo šta će biti.

Hiljadu šarenih riba
lepršaće mi kroz oko.

I zemlja će me skriti.
I korov će me skriti.
A ja ću za to vreme
leteti visoko...
Visoko.

Zar misliš da moja ruka,
koleno,
ili glava
može da bude sutra
koren breze
il' trava?

Ako ti jave: umro sam,
ne veruj
to ne umem.

Na ovu zemlju sam svratio
da ti namignem malo.
Da za mnom ostane nešto
kao lepršav trag.
I zato: ne budi tužan.
Toliko mi je stalo
da ostanem u tebi
budalast i čudno drag.

Noću,
kad gledaš u nebo,
i ti namigni meni.
Neka to bude tajna.
Uprkos danima sivim
kad vidiš neku kometu
da nebo zarumeni,
upamti: to ja još uvek
šašav letim, i živim.

Ha jelentik: meghaltam
és számodra kedves voltam,
akkor benned egyszerre
elhomályosul valami.
Pilládon köd.
Ajkad hamuszürke.
 
Gondoltál-e valaha arra
mit jelent élni?
 
Ha jelentik: meghaltam,
íme, mi lesz.
 
Szemem előtt több ezer
cifra hal lebeg.
 
És elrejt a föld is.
És elrejt a gaz is.
Én meg a magasban
repülök…
A magasban.
 
Gondolod, hogy kezem,
térdem
vagy fejem
holnap nyírgyökér
vagy fűszál
lesz?
 
Ha jelentik: meghaltam,
ne hidd el
erre én képtelen vagyok.
 
Ide, erre a földre tértem,
hogy rád kacsinthassak.
Hogy maradjon valami kedves,
lebegő nyom utánam.
Hát ezért: ne légy szomorú.
Szeretném ha mint
bolondos, fura figura
maradnék meg benned.
 
Éjjel,
ha nézed az eget,
te is kacsints rám.
Legyen ez a mi titkunk.
A szürke napok ellenére,
ha az égboltot
üstökös díszíti,
jegyezd meg: én vagyok,
a pajkos, repülök és élek.