Antić, Miroslav: Szemek (Oči Magyar nyelven)
|
Oči (Szerb)U svakom septembru ima nečega nalik na tihe rastanke. Primetiš to po igrama koje polako počinju da se sapliću. Primetiš to po iskracalom odelu, koje ostavljaš mladjem bratu.
|
Szemek (Magyar)Valami csendes búcsúzóhoz hasonló van minden szeptemberben. Észreveszed a lassan megbicsakló pajkos játékokról. Észreveszed az öcsédre hagyott kinőtt kabátról. Észreveszed az eddig oly kedves, kigondolt meséinkből is. Észreveszed, nekünk már a mesék sem nagyon hisznek. Tulajdonképpen szemfényvesztés az egész. Éppúgy mint a szemünk mögötti világ. Annak akit reménykedve a tükörben nézel, Te vagy a saját világából nézett remény. Semminek se higgy, amit csak a látható egyik oldaláról vehetsz észre. Fuss, leld meg önmagad. És tiszta fénycseppként vessz el a messzeségben. Kevesen ismerik fel a szabadság határát. Még kevesebben a határ szabadságát. „Házadnál nagyobb kaput ne építs” – mondják az eszkimók. Ez ugyan az, mint a szemnél kisebb ablakkészítés. Ténylegesen látni: látni, hogyan hull magasba az eső. Látni hogyan hullanak magasba a háztetők és folyók, melyekben hegyormok ülepednek. Ha néha el is csúszol az életben, ne kudarcként, magasbaesésként fogd fel. És mindig, mindig Nagy Sándor jusson eszedbe: „Önmagamon kívül senki sem tiport le.” Látni kell, hulltában hogyan feszül és terjed a fénymagokkal tele ég a föld felett. Kivirágzik. És, fiam, látni kell a mély völgyben a szél hogyan válik szelíd búvópatakká. És látni kell a ma éjjeli hallgatag szavak süllyedését éppúgy mint az álmok terjedését míg süllyedsz, párologsz bennük mert túlnőnek a tetőkön, fellegeken és túlnőnek az égen pazar, magunk által képzelt űrt képezve a lehullott szeptember csúcsain.
|