Bajić, Slobodan Boco: Főutca (Glavna ulica Magyar nyelven)

Mada si punoljetna
već nekoliko vijekova,
ulico glavna,
niko te nikad
nije pitao
želiš li se tako zvati,
već su ti ime davali
i oduzimali,  
kako je kome odgovaralo
i tjerali da se
sa svakim od njih
ponosiš.
Jedni su te širili,
drugi drvoredom uljepšavali,
kaldrmisali,
asfaltirali,
mermerom oblagali.
         A ti?
         Silno uvjerena
         u sebe
         i svoju nesumnjivu nadmoć,
         svjesna prolaznosti
         svojih kumova
         i kratkotrajnosti imendana,
         poput brižnog roditelja ,
         sve njih pazila
         kao da su prvorodjeni. 

        Tihi svjedok sudbina.

Igaz századok óta
vagy felnőtt
főutca,
soha senki
nem kérdezett,
hogyan nevezzenek,
neveket adtak
és visszavontak,
kinek éppen hogyan felelt meg
és kényszerítettek,
büszke légy
nevedre.
Egyesek szélesítettek,
mások fasorral díszítettek,
kiköveztek,
aszfaltoztak,
márvánnyal bevontak.
     És te?
     Mindig magabiztos
     voltál,
     érezted fölényed,
     tudtad, névadóid,
     névnapjaid,
     múlandók,
     hát gondos szülőként,
     mindenkire, mint
     elsőszülöttre vigyáztál.

     A sors csendes tanúja.