Bjelošević, Predrag: Lj

ova ljubavna pjesma je svojom

vizuelnom kratkoćom upravo

paradoksalna stvarnoj širini

močvare koja prostorno i

karakterno oderđuje glas /Lj/

kad spojimo se

ko smo

/S/

u biti

tren se mijenja

ez a szerelmes vers

vizuális rövidségével

épp ellentéte annak a széles mocsárnak

mely a térben és jellemében

meghatározza a  /Ly/  hangot                

mikor mi akik vagyunk

egyesülünk

/S/

lényegében

változik a pillanat