Marčetić, Milovan: A halál nem művész (Smrt umetnik nije Magyar nyelven)

Po Džulijanu Barnsu

Smrt umetnik nije, ona ne oblikuje ništa,
nikom ona ne prašta, nikome se ne sveti,
nije milosrdnik ničiji, nema osećanje krivice,
sama sa strahom od nje nikakve veze nema.
Ona za cenkanje ne zna, niušta je ubediti ne možeš.
imuna je na uvrede, žalbe i potcenjivanja,
za pregovarački sto nikada smrt ne seda.

Smrt umetnik nije i ne tvrdi da jeste,
dok umetnici svi da besmrtnici su tvrde,
nikada ne izneverava, ni s kim se ona ne kocka,
ničije račune ne plaća, ne duguje nikome ništa.
Ona je završni knjigovođa, celu nedelju radi
tri osmočasovne smene, ne napušta radno mesto,
ne pravi pauze nikad, ni tren dužnost ne zaboravlja.

Smrt umetnik nije, ali marljiva jeste,
u pojavi je fleksibilna, ne ponavlja se često,
ipak običaje poštuje, prihvata sujeverja,
ne požuruje nikog, nikoga ona ne čeka.
Ne dâ da je iskoristiš, saradnik joj je vreme,
akcije su njene sigurne, ali ih ne iznosi na berzu,
stoprocentna je uvek njena kvota ispunjenja.

Julian Barnes után
 
A halál nem művész, semmit sem alakít,
senkinek sem kegyelmez, nem áll bosszút,
jótevőként sem ténykedik, bűnbánatot nem érez,
maga a félelem számára ismeretlen fogalom.
A halál idejét nem vesztegeti, meggyőzni
lehetetlen, sértésre, kifogásra, lebecsülésre   
nem reagál, tárgyalóasztalhoz sosem ül.
 
A halál nem művész, nem is állítja, hogy az,
viszont a művészek állítják, halhatatlanok,
sosem hagy cserben, véletlenül sem kockáztat,
számlákat nem fizet, senkinek semmivel sem tartozik.
Végelszámolóként heti három nyolcórás műszakot
teljesít, munkahelyét el nem hagyja, szünetet
sosem tart, kötelességét egy percre sem feledi.
 
A halál nem művész, de szorgalmas,
mint jelenség, rugalmas, nem ismétel,
mégis, tiszteli a szokásokat, tévhiteket elfogad,
senkit sem siettet, senkire sem vár.
Kihasználni képtelenség, szövetségese az idő,
részvényei biztosak, de börzére azokat nem bocsátja,
teljesítménye mindig százszázalékos.